Első babások, akik szültek már: milyen érzés volt amikor legelőször a kezetekbe adták a babátokat?

Én még köldökzsinórral kaptam meg, csak pár perc múlva vágták el.

Nem éreztem azt a fajta "csodálatot", amit néha emlegetnek, hanem csak "simán" boldog voltam a gyönyörű baba láttán, és megkönnyebbültem, hogy végre vége a fájdalomnak.

kisfiú lett, és császárral született.

először csak fényképezőgép kijelzőjén láttam, majd amikor magamhoz tértem kb 4 órával később, akkor hozták az őrzőbe.

egyik karomba infúzió, másik a monitorra kötve... szóval csak odafektették a karomra, én meg csak néztem, és mosolyogtam... és azt hiszem ott, akkor egy életre beleszerettem.

Nagyon szepnek lattam. Lattuk elotte sokat uh-kon, teljesen mas volt. Csaszar volt es a ferjem vagta el a koldokzsinort. Nem sirtunk, de meg voltunk hatodva. Aztan bepanikoltam, hogy nyitva a hasam (nem ereztem es nem lattam persze) es kaptam oxigent, a picit elvittek meregetni. Aztan velunk volt a szobankban a 2 napban, a ferjemmel annyit voltunk vele, amennyit csak tudtunk:)

A babanak nem volt szerintem semmi gondolata mert az ő agya meg nem erett ehhez ujszulottkent. Max, mint a Nicsak, ki beszélben: á, szoval te etted azt a sok fuszeres kajat.:)))

Császárral született, kislány. AZ első pillanatban, mikor megláttam, emlékszem, hogy tiszta vér volt, és megilletődve pislogott, de már akkor potyogtak a könnyeim, mikor puszit adhattam neki, akkor is. Ez még mind a műtőben történt. Viszont nem valami eufória érzetem volt, mint amilyet feltételeztem volna, hanem inkább csak ízlelgettem a gondolatot, hogy az enyém, mondogattam magamban, hogy ez Ő, ez most tényleg Ő :) Utána az őrzőben én órákra megkaptam aznap 2x is (délben szültem, egy órával utána velem volt olyan másfél-2 órát, és késő délután még kb 2-2,5 órát). Feküdünk összebújva, csak néztem őt, és próbáltam felfogni, hogy ő az én babám. Olyan hihetetlen volt :) Közben teljesen meg voltam hatódva, hogy milyen csodálatos kislány, milyen szép is pici, és ő a legtökéletesebb baba a világon. Most már nemsokára 11 hónapos, ez az érzés azóta is megvan :)

Amit ő érzett az szerintem nyugalom volt. Legalábbis hozzám bújva, a karomban rögtön elaludt, pedig előtte nyafizott, amikor behozták. Olyan nyugodt, békés volt ott mellettem, hihetetlen jó érzés volt, hogy a közelségem így megnyugtatja :)

Kedves Kérdező! Én is alig vártam, hogy átéljem a "csodát" ehelyett csak azt éltem át, hogy "atyaúristen de jó hogy megszabadultam a fájdalomtól" és elsőként csak azt néztem megvan e mindene! :D Utána 1 hétig magam alatt voltam, hogy nem vagyok alkalmas anyának, mert még akkor sem éreztem azt a húú de nagy szerelmet! Most 8hós a kisbabám és bárkit gondolkodás nélkül megölnék érte! Imádom és nekem Ő a leggyönyörűbb gyerek a földön!

Szóval csak azt akartam ezzel elmondani, hogy ne aggódj, ha nem jön azonnal a szerelem! Úgy magyarázta a nőgyógyászom, hogy vannak nők, akik szerelmesek lesznek az első pillanattól, és vannak, akiknek meg kell tanulniuk, ki kell alakítaniuk azt a szerelmet! Én utóbbi vagyok! Gratulálok!