Milyen érzés volt először látni/a kezedben fogni a babádat?

Férfi vagyok.

Leírhatatlan érzés volt, hirtelen minden megváltozott bennem. Láttam egy apró teremtést, aki félig belőlem, és félig abból a nőből van, akit a világon a legjobban szeretek.

Ezt csak tetőzte, hogy pontosan olyanok a szemei, mint az anyjának. Nála is a szemei fogtak meg először.

Érdekes mivel, hirtelen van egy olyan kis ember, akiért bármit odaadnál, sokkal fontosabb mindenkinél, és látod benne a végtelen lehetőséget.

Egy szóval: Csodás :D

Majd úgyis meglátjátok!! :)

Engem altatásban császároztak. Rá 5-6 órára hozták csak.

Mivel fájtam, kómás voltam, így nem nagyon fogtam fel az egèszet.

Semmi nagy èrzelmi töltet nem volt. Konstatáltam, hogy szèp, ès tuti nem cserèltèk el míg aludtam, ez csak az èn fiam lehet.

Nem éreztem boldogságot.

Hirtelen rájöttem mennyire elrontottam az életem evvel.

És sírni tudtam volna.

Milyen lesz a hasam? A mellem? Éjszakázások? Vitaminhiány? Hajhullás? Itthon kell maradnom, más fog eltartani? Nem..Magamat akartam eltartani, és arra költeni a saját pénzem amire én akarom.

Mit kezdjek a hányásaival?

Nekem nem lesz türelmem szoptatnj, és pelenkázni..Mit tegyek.

Kétségbe voltam esve.

Végül nevelőotthonba adtuk.Felelőtlen voltam.

Azóta külföldön élek, ahhoz képest hatalmas fizetéssel, élvezem az életet.

Nem bántam meg.

Igen, cseppnyi anyai ösztön se szorult belém.

Ez van.

Mintha nem is az enyémek lettek volna! Az elsőt szépnek láttam, de magamtól születése után csak kb 8 órával vettem fel, nagyon idegen volt :/

A második szintén, bár őt próbáltam szeretgetni, az első kb 2 hónapban úgy nézett ki mint Jabba...

A szülések után örültem hogy vége és túléltük... Iszonyat alacsony a fájdalomküszöböm így elég meglepő volt...

Az elsőnél akkor sírtam mikor hazaértünk a kórházból és megláttam milyen színűre festették a szobát... A babák miatt nem sírtam

Mind a két fiammal nehéz szülésem volt, leginkább annak örültem, hogy vége az iszonyú fájdalmaknak, ahogy írtad, de jó érzés volt végre látni, ki volt addig a hasamban, és boldog voltam, hogy "mindene megvan", és mindketten egészségesek vagyunk. A kórházban sokat aggódtam, nem lett elég tejem, egyéb komplikációk is voltak. A nagyobbik fiamon sokat nevettünk, olyan kis csúnyácska, ráncos, kopasz volt az első hetekben, mint egy öregember, és fura hangon sírt, de 2-3 hónapos korára kikerekedett és gyönyörű baba lett. A kisebbik viszont szép volt a kezdetektől, jó volt ránézni...

Először talán 1-2 héttel a szülés után sírtam a meghatódottságtól, amikor néztem a babámat, ahogy alszik a kezemben, vagy a kiságyban... Onnantól kezdve szinte mindentől el tudtam pityeredni, ami az anyaságról szólt, versektől, altatódaloktól, filmektől, hírektől stb. Ez az érzelgősség később szerencsére elmúlt, gondolom, a hormonok okozhatták... :)

Mindharom csaszar volt.igy nalunk kimaradt a puceran ramteszik resz.megmutattak mikor kiemeltek oket,sirtak es ez mar eleg volt.par konnycsepp legordult az arcomon,de inkabb azert mert sajnaltam a pocakom 😂😂😂aztan az elso kettot meg visszahoztak miutan bebugyolaltak oket,oda tettek a fejemhez.neztek a nagy szeikkel a dragaim.kaptak egy puszik es vittek vissza apukahoz.utana az orzoben remegtem mint a kocsonya,igy fogni nemnagyon tudtam oket,csak apa segitsegevel.azt beszelgettuk milye, kire hasonlit.szepek voltak,es buszke voltam magamra,hogy ilyen szep babakat hordtam ki.a 3.nal kimaradt a mutos,puszis jelenet.nagyon aggodtam mert nem hallottam sirni.pedig mondtak,hogy sir,de en nem hallottam.az orvosom kinyittatta a muto ajtajat,hogy halljam.akkor kicsit megnyugodtam.az orzobe mikor apa behozta,es ramtette az volt az elso mondatom,hogy eletem,de ronda vagy....38 hetesen programcsaszar volt,es elegge megviselt volt.nem sirt,csak nyoszorgott,habzott a szaja,es a szemei is csupa mazosak voltak.a buksija kopasz volt,eres,lila.tenyleg csunya volt szegeny.el is vittek inkubatorba mert nem jol lelegzett,koran volt neki a megszuletes.aztan par oraval kesobb mikor apa kihozta a szobaba,mar szep rozsaszin volt,nyitva voltak a szemei es vegre sirt rendesen.nala akkor volt az a buszkeseg erzes,megkonnyebbules,hogy akkora baj nincs.azt a napot es ejszakat meg megfigyelesen toltotte,csak masnap reggel kaptam meg ujra.

De en amugy sem vagyok az a siros fajta.es biztosan mas lelkiallapotban vannak az anyukak termeszetes szules utan,mint csaszar utan.