Normális, hogy ezektől félek?

Ezzel mindenki így van, én még egy pelenkázástól is féltem, sosem csináltam kisfiam születése előtt, de a kórházba

szülés itán el kellett látnom, és minden ment. A legtöbb dolog olyan természetes és egyszerű lesz, amikor már megszületik. Van egy-két helyzet, amit most is túlaggódok, tanácstalan vagy tehetetlen vagyok, de ekkor jön a férjem és megnyugtat vagy engem, vagy a babát 😉. Betegségek, meg nevélesi kerdésekben pedig nagyon sokat számít egy jó védőnő illetve gyermekorvos, a védőnőm már várandósság alatt annyi mindent "tanított" nekem.

Teljesen normális,h vannak félelmeid. És nem tudom,ki irta,de ne félj a szüléstől!!

Én első gyermekes anyuka vagyok,pont ilyen kérdesek kavarogtak bennem. Lassan 2 éves lesz a fiam és eljutottunk idáig valahogy😉

Boldog,kiegyensúlyozott gyerek,és mindent úgy csinálok vele az elejétől kezdve,ahogy az ösztöneim diktálják.

Ez most vicces lesz,de szülés előtt az volt a legnagyobb félelmem,h beöntést kapok majd. És túleltem😁

Aztán amióta megszületett,azóta azt érzem,h nekem ez egy folyamatos tanulás,örökös aggódás,féltés. És a maga nehézségei mellett a legboldogabb időszaka az életünknek. Mióta velünk van,még nem telt el nap nevetés nélkül😊

Észreveszel mindent,a legkissebb szusszanást is,azt is,ha lázas lesz,nyugi. Ha csak ránézel,mindent látsz,a legapróbb nyöszörgést is tudni fogod majd,mit jelent.

Sok boldog percet kivánok Neked az anyasághoz!

Teljesen normális. Én nem tudtam gyerekekkel játszani előtte, más babát megfogni, hidd el a saját babád teljesen más tenni venni fogod gond nélkül. A nevelés pedig ösztönből jön, nem kell tanulni. Azokat a dolgokat fogod továbbadni amiket te kaptál, amiket ti hoztok magatokkal.

Ha lázas az teljesen egyértelmű egyébként. Bennem mai napig van ugyan félsz, ha baj történik nem tudom kezelni pedig mar 2.5 éves.