A férjed, hogy állt ahhoz, hogy tápszeres lett a gyereketek?

Az első két hónapban kapott tápszert a babánk, próbáltam szoptatni, de nem indult meg a tejem, mindig csak begyulladt a mellem, nagyon fájt, vér jött belőle, hatalmas, kemény volt és fényes, forró a bőröm.

A férjem egyáltalán nem hibáztatott. Sokat segített, hogy tudjak pihenni én is, minden hivatalos papírt ő intézett, ő vásárolt, leállította az anyukáját, aki nagyon rárepült a témára. Foglalkozott a babával, amíg én fejni próbáltam valami nyugalmas sorozatot nézve.

Mindannyiunknak kényelmes volt, hogy a tápszert gyakorlatilag bárhol, bármikor el tudtuk készíteni, és nagyon örültünk, hogy végre tele a baba pocakja. Rengeteget és sokszor evett, még a védőnő is ledöbbent rajta, szerintem nincs olyan nő, aki ezt a tejmennyiséget képes lett volna megtermelni... A férjem külön élvezte, hogy ő is etetheti a kislányunkat, és hogy kísérletezhettünk különböző márkákkal.

Aztán ahogy elmúlt a folyásom, megjött a menstruációm, és akkor indult be rendesen a tejem. Utána hanyagoltam a tápszert. Hozzátáplálásnál elhasználtam tejberizshez a maradékot :)

Semmilyen hátrányát nem éreztük eddig a tápszernek, olyan eleven gyerek lett, mint egy gumimaci, és olyan egészséges is.

A nagyobbik gyerekünket nem tudtam szoptatni, és amikor terhes lettem a kistesóval, mondtam neki (a férjemnek), hogy megteszek majd megint mindent érte, de nem dőlök a kardomba, ha nem sikerül. De hát mégiscsak anyatej, az lenne a legjobb, stb. Mire lazán vállat vont, és közölte, hogy igazából ő a tápszerre szavazna még akkor is, ha lesz tejem, mert akkor ő is meg tudja etetni, nem csak én.

Csak a nők csinálnak presztízskérdést a szoptatásból (már aki), a férfiak nem kombinálják túl.