22-23 éves korai gyereket vállalni?

Ha visszagondolok a 22 éves énemre, nekem nagyon korai lett volna. Az életkorod teljesen jó. Csak te tudod eldönteni, hogy neked korai e. Amíg parányi kételyed is van, addig inkább ne ugorjatok bele.

Szerintem nagyon sok értelemben meg kell érni a babavállalásra és az anyagi, biztos hátteret sem árt rendezni előtte. Ha te ezt még nem érzed magadban/magatokban, akkor ne csináljátok.

Én 22 voltam, amikor teherbe estem és pár héten-napon belül fogok szülni, 23 évesen. A férjem 27 éves és mi 5 éve vagyunk együtt (4.5 éve együtt is élünk).

Mi már a kapcsolatunk legelején is nagyon szerettünk volna gyereket, viszont tudtuk, hogy még korán van. Aztán 2 évvel ezelőtt kiderült, hogy PCOS-m van és tudtuk, hogy így nehezebb lesz teherbe esnem. Így ez után már nem is védekeztünk, mert úgy éreztük, hogy most már jöhetne a baba, de nem történt semmi, mert egyáltalán nem volt peteérésem.

Aztán tavaly ilyenkor én már nagyon szerettem volna babát, a férjem is, de ő még talán nem volt annyira készen rá, mint én, de végül úgy döntöttünk, hogy elkezdjük a gyógyszeres kezelést, mert az is benne volt a pakliban, hogy több évig még nem jönne össze. Az első 2 ciklus nagyon nem ment jól, mert a gyógyszerekkel se lett peteérésem és az orvosomon is látszott, főleg a második ciklus után, hogy nem erre számított. Viszont a 3. ciklusban valami csoda folytán lett peteérésem és sikerült is teherbe esnem. Szóval ezt azért írtam le, hogy lásd, hogy mennyi mindenen kereszül mentünk, hogy legyen gyerekünk.

A egész terhességem teljesen komplikáció mentes volt idáig és így se volt egyszerű. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy minden tiszteletem azoké, akik véletlenül esnek teherbe és úgy döntenek, hogy végig csinálják, mert engem ez a tervezett terhesség is nagyon megviselt testileg és lelkileg is és el se tudom képzelni, hogy ők min mehetnek keresztül.

Illetve most, hogy már akár melyik pillanatban itt lehet, sokszor elbizonytalanodok, hogy jó döntés volt-e ez, meg félek, hogy milyen lesz az “új” életünk. Persze, sokkal több szép pillanatom volt terhesség alatt, mint rossz.

Szóval én a helyedben várnék még. És szerintem nagyon fontos, hogy ne hagyd, hogy a párod rábeszéljen, úgy, hogy te nem akarod tényleg. Főleg, mert neked sokkal nehezebb lesz az egész terhesség, mint neki, illetve az első hónapokban a babának több szüksége lesz majd rád (már csak az anyatej miatt is.) Szerintem ülj le vele és beszélgessetek erről. Mond el neki, hogy te hol állsz most, az aggódalmaidat és az érzéseidet, hogy ő is jobban megértse a te szemszögedből a helyzetet.

Illetve az jó, hogy a körülmények adottak a gyerekvállaláshoz, viszont az sokkal fontosabb, hogy ti MINDKETTEN készen álljatok rá. :)

Ha úgy érzed, korai, akkor korai. Nekem annyi idősen korai lett volna én azután még sokat változtam abban a tekintetben hogy hogyan akarom leélni az életem. Semmi baj nincs ezzel.

Azzal sincs semmi baj, ha valaki úgy érzi készen áll és belevág. Viszont te tudod eldönteni, hogy készenállsz-e, mi nem tudjuk eldönteni helyetted ahogy a párod sem.

Ezt csak te fogod érezni, ha szerinted még korai, akkor korai. Nekem iszonyatosan korai lenne, most vagyok 22 és a gondolattól is kiráz a hideg hogy milyen lenne most teherbe esni. Ugyanakkor van velem egykorú ismerősöm akinek van már gyereke, tudatosan vállalta és nagyon boldogok. A lényeg hogy pont ebben a korban, 20-30 között válik el hogy kinek mi fontos az életében, mi a fontossági sorrend és mit is akar kezdeni magával. Innentől nincs egyetlen “helyes” életút vagy időzítés ami szerint X évesen kell gyereket vállalni, az előtt korai, utána meg késő.

Csak a saját érzéseidre hallgass, ha még bizonytalan vagy ne hagyd magad rábeszélni, de mások véleményére sem kell adni. Akkor kezdjetek próbálkozni ha őszintén ki tudod mondani hogy “igen, én most szeretnék gyereket, ha a következő menstruációm elmaradna felhőtlenül boldog lennék”