Érezte már valaki ezt az érzést?

Nem tudom mi a problèma de az egyik baràtnőmnek azt mondtàk 22 èvesen ,hogy soha nem lehet gyereke.Jelenleg 30 èves ès 4 èv próbàlkozàs utàn sikerült nekik spontàn.

Teljesen normális érzés, amikor azt mondták kétséges, hogy lehet-e babám én még a babákat ábrázoló óriásplakát láttán is elsírtam magam.

A saját érdekedben írom, hogy minél hamarabb dolgozd fel, hogy nem lehet (természetes úton vagy egyáltalán) gyereked. És kérlek, hogy ne bántsd a terhes nőket, ne mondj ilyet, hogy utálod őket. Nem az ő hibájuk, neked pedig nem lesz több esélyed saját babára tőle. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen írások miatt feltételezik, hogy mi, "savanyú pofájú" (korábban megkaptam itt a gyk-n) meddő nők utáljuk őket (ez nem így van!) és irigyek vagyunk rájuk, mert nem értik meg, hogy néha az ember elkeseredettségében ír/mond olyat, amit később átértékel.

Amelyik gyerek meg akar születni, az meg fog, hidd el! Nagyon sok olyan esetet hallani, hogy valakinek azt mondták az orvosok, sose lehet gyereke, a végén mégis lett :) Ha pedig netán mégsem lehet, tudom, klisé szöveg, de ott az örökbefogadás, ami egy hihetetlenül nemes dolog.

Nemesnek nemes, de a gyakorlatban mire eljut oda egy pár, hogy végigjátsza a kivizsgálás-inszem-lombik sorozatot, addigra az egyikük eleri a negyvenet, fölötte pedig már próbálkozni sem érdemes. Én is szívesen fogadnék örökbe, de mivel a férjem januárban töltötte a negyvenet, azt a választ kaptuk, hogy esélyünk nincs végigjárni a procedúrát addig, mire 45 lesz. (jogszabály szerint maximum 45 év korkülönbség lehet az örökbefogadott gyermek és szülő között). Idősebb gyermeknél pedig sanszos, hogy olyan leli törés van benne, amire mi sosem fogunk tudni felkészülni. Sajnos így van az örökbefogadás ma Magyarországon.