Lehet, hogy meddő vagyok?

Tudom, hogy ez idétlenül fog hangzani, de nyomaszt a kérdés, hogy vajon lehet-e gyerekem? Még nem tartunk a párommal a babaprojektnél, mert még sok megvalositani való tervünk van, de úgy állunk a baba kérdéshez, hogy ha becsúszik, akkor úgy kell lennie, nem zárkózunk el. Örömmel fogadjuk. Ő egyébként nagyon szeretne majd. Fogamzásgátlót nem szedtem soha, gumit már nem használunk (előtte mással azt használtam), azért vigyázunk, hogy ne kísértsük annyira a sorsot, de azért elő szokott fordulni, hogy nem szakítjuk meg az aktust. Az elmúlt fél évben elvileg szinte mindig lett volna esély rá, hogy összejön, de nem. És bevallom, hogy legbelül picit csalódott vagyok ilyenkor, persze aztán elhessegetem ezeket a gondolatokat, mert tudom, hogy most még nem lenne időszerű a terveink miatt. De mégis. Annyi olyan esetről hallani, hogy egy éjszakás kalandból baba lett, egy barátnőm is teherbe esett így tavaly, és a párom korábbi kapcsolatából született gyereke is úgy fogant, hogy kb semmi esély nem volt rá matematikailag. Amúgy az ex feleség nem rég szült az új párjának 46 évesen.. . Az is csak úgy becsúszott. Én amúgy 29 vagyok.

Azt tudom, hogy PMS-em van, de az okát az orvos nem tudja megmondani, PCOS kizárva, endimetriozis szintén, ezeket direkt megnezettem, az orvos szerint ilyen alkat vagyok, azért van a PMS. Szóval nem tudom, annyira még nem aktuális ez a téma, de néha úgy rám tör a félelem.

Szerintetek? Volt itt, akinek nehezen jött össze, vagy sokáig nem, aztán egyszer csak igen?

Egyébként nem akarok mindenáron gyereket. Ha pl már nagyon rajta leszünk az ügyön, de nem sikerül, akkor én biztos nem szeretnék lombikot, meg hasonló módszereket, akkor elfogadom, hogy ez van. Csak elég vacak érzés.