19 eves vagyok es varandos! A 6 dik honapban vagyok! Valaki nem irna le nekem a szulestortenetet?

Túlhordással feküdtem bent már 6 napja, mikor hajnalban elfolyt a magzatvíz. Azonnal irány a szülőszoba, előkészítés, majd irány a műtő. Én egy percig sem vajúdhattam. (Császár lett a meconiumos magzatvíz és a farfekvés miatt. Itt első szülés alkalmával nem vezetnek le farfekvéses szülést hüvelyi úton.)A magzatvíz elfolyástól a lányom felsírásáig 1 óra és 17 perc telt el. :)

A babaszoba.hu-n is vannak szüléstörténetek, de itt is találhatsz jó sokat.

Szia! Nekem úgy kezdődött, hogy volt egy kis rózsaszín nyálkás valami a bugyimon. Pont aznap mennem kellett a dokihoz és azt mondta az a nyákdugó egy része és szerinte hamarosan találkozunk. Az nap jöttem - mentem, intézkedtem,csúcs formában voltam. Én csináltam meg szüleimnél a vacsorát is. Vacsora környékén éreztem egy kis "mindjárt megjön" -érzést. Néztem az órát: 45percenként jöttek. Gondoltam jósló fájások vagy csak elfáradt a derekam. Este 10körül már 15percesek voltak, de még mindig volt csomó energiám. Átnéztem a kórházi táskát benne van e minden. Hajnali 1-kor arra ébredtem,hogy már nem épp kellemesen húz a derekam. Sétálgattam, nem múlt el. Ekkor 5percesek voltak. Lezuhanyoztam, mert állítólag attól a jósló fájás elmúlik. Nem múlt el! 3percesek lettek a fájások. Hívtam férjem, hogy jöjjön haza mert menni kell. Vizsgálatok sora következett. Beöntés. Nem egy leányálom, de nem olyan húú de borzalmas. Kaptam homeopátiás bogyókat,amitől egyre jobban fájt a derekam. Én sétálva vajúdtam. Megkaptam az oxitocint és annak az állványába kapaszkodtam ha jött a fájás.:-) Két fájás között volt erőm beszélgetni meg férjem hülyeségén még picit nevetni is. Fájást már kiegészítette a székelési inger. Nem sokára felfeküdhettem. Erre vártam a legjobbam,mert tudtam célegyenesben vagyok. Kaptam pár szurit ott lent,de már abból semmit nem éreztem. Pár "próba" nyomás után, 2nyomást pihenés nélkül kellett csinálnom, majd szusszanásnyi szünet és jött az utolsó! A gátmetszést egyáltalán nem éreztem, de még azt sem hallottam,mikor az orvos azt mondta "Most vág!" De nem azért nem hallottam mert annyira ordítottam,(sőt meg is voltam dicsérve a sikítás-mentes szülésért)hanem mert a nyomástól csengett a fülem.:-) És életem legszebb pillanata következett: láthattam azt a kis leányzót (3850g és 58cm) akit 9hónapig a pocakomban tudhattam. Pici pihenés után megszültem a méhlepényt is. A varrás sem fájt.

Hiába hogy azért megszenvedi az ember lánya a szülést, de akkor is a legszebb dolog ami velünk nőkkel történhet!!

16:21 -es vagyok. A doki nyomta a hasamat, a szülésznő húzta a köldökzsinórnál fogva, én meg nyomtam. Ugyan olyan tólófájás jelzi, hogy jöhet a lepény,mint a szülést. A szülés ezen része már lófütty.:-)

Azt lefelejtettem,hogy 6óra alatt lett meg a leánykám.

16:21-es megint. Ne izgulj,ne gondolkozz ezen. Élvezd ki az utolsó napokat így együtt a pocaklakóddal. Beszélgess Hozzá, hogy Ő is segítsen,mikor világra szeretne jönni. Hidd el hallja amit mondasz neki és szerintem meg is érti! De szeretnék megint ott tartani ahol Te, remélem mielőbb átélhetem ezeket.

Könnyű szülést kívánok!