Mesélnétek olyan történeteket, ahol felmerült az abortusz gondolata mégis megtartottátok a babát?

nekem nem merült fel az abortusz ..de mikor megtudtam hogy terhes vagyok,nem örültem neki ,nagyon jól éreztem magam a munkahelyemen..sírtam hogy én nem akarok terhes lenni...utánna hánytam zsinórba 16 hétig..hozzáteszem van férjem és 7 éves volt a nagy mikor ez történt...

de aztán mikor megszületett,meg hát már terhesség alatt is,éreztem a kötődést...nagyon szeretem és szégyellem,hogy úgy reagáltam,így kellett történie...

Jajj, olyan szépen leírtam mindent, erre az 1 évesem kinyomta a gépet....

Gyors leszek, mert épp indulok UH-ra. Szóval 2 gyerkőc van, egy nagy, 10 éves, és egy 1 éves. 3-at pár év múlva akartunk, jövőre akartam visszamenni dolgozni, és kb 3 év múlva jöhetett volna a 3. 2 hónapja késett, a teszt pozitív. Úgy volt, hogy nem tartjuk meg. Nem vagyok olyan, akit az itthonlét és a babázás kielégít, szeretek dolgozni. Szóval nem tartjuk meg. Mondom a dokinak, mondta, hogy azért elküld 2. uh-ra is. Kiderült, hogy ikrek, hát majd leszédültem az ágyról. Aztán röhögés jött rám, ez olyan volt, hogy amikor el sem hiszed, hogy jöhet rosszabb, és jön. Férjem szintúgy, telefonon mondtam neki, és röhögőgörcs rá. Doki mosolygott a lelet és a kép láttán, és meg sem tudtam szólalni, hogy mit akarok. Aztán maradtak az ikrek. Épp indulok 12 hetes UH-ra. Nem mondom, hogy nagyon boldog vagyok. Szokom a gondolatot.

Kedves utolsó:

Bocsi az offért. Gondolj arra, hogy ennek így kellett lennie. Mosolyra fakasztott engem is.

Emberek vagyunk, megijedünk, persze, hogy felmerül az emberbe, ha úgy történik a dolog, hogy nem akartak (másik) gyereket.

Szerintem nem lehet megbánni, mikor már ott vagy vele, mikor rád mosolyog, mikor láttod, hogy hogyan fejlődik. Azért a természet jól kitalálta a dolgokat, hogy ilyen édessé tette a babákat :-)

Anno, mikor anyukám terhes lett, tesóm még csak 3 hónapos volt, engem is el akartak vetetni, de aztán mégsem történt meg.

:)

Azóta sem bánja anyukám.

19 éves koromban volt egy terhességem, amit megszakíttattam, mert sajnos úgy hozta az élet. Most 30 múltam, a mai napig bánom, de tudom, hogy jól döntöttem, csak sajnos előtte kellett volna gondolkodnom. :(

2010-ben terhes lettem védekezés mellett (hüvelykúp), és párom totál kiborult. Összevesztünk, közölte el kell vetetnem, mert neki nem kell. Már időpontom is volt az újabb abortuszra, aztán megláttam UH-on. Mindene volt már, amiből látszott, hogy ő egy mini emberke. Na döntöttem, egyedül vágok bele. Jó munkám volt, egész jó fizetéssel. Tesómék és anyukám teljes vállszélességgel mellettem álltak.

Na bejelentettem páromnak, hogy akkor ennyi, én tovább állok a leendő babánkkal, természetesen nem várok tőle semmit, nem kell törődnie velünk, csak annyit kérek, ne tegyen keresztbe nekem/nekünk.

Na erre kikelt magából, hogy mégis hogy képzelem, akkor ő nem szólhat bele, az ő gyereke is, blablabla...

Mivel még dolgoztam, nem költöztem el. Aztán a 16. héten tesóméknál voltunk, ahol tesóm gyerekei folyton nyaggatták kérdésekkel, és párom meg komolyan válaszolt nekik.

Aztán hazajöttünk, láttam páromon, hogy valamit akar mondani, de nem tudja hogyan mondja, egyszer csak megszólalt.

"és fiúnk lesz vagy lányunk? mert jó lenne, ha kislány lenne..." Annyira tetszett neki, hogy "átadhatja a tudást" az aprónépnek, hogy elgondolkodott rajta, hogy milyen lesz, ha a sajátjának mondhat el mindent a világ dolgairól. :)

19. héten kiderült, hogy kislány. :) Apa választotta a nevét és a világon mindennél és mindenkinél jobban szereti.

Lassan 16 hónapos és a kistesót tervezzük, már tudatosan. :) (Titkon reméljük, hogy ő is kislány lesz majd.)

Off:

A harmadik válaszolón mosolyogtam, az utolsón pedig könnyekig hatódtam :)

Én sem voltam tervezett gyerek, mert anyu 35 évesen szült engem és veszélyeztetett terhesnek nyílvánították, úgy voltak velem hogy elvetetnek...

De szerencsére nem :)

19/L

Itt a kommentekben vannak olyanok, akik el akarták vetetni, aztán mégis megtartották. Azt hiszem, nyolcan, és egyikük sem bánta meg (ott is van egy ikres). A cikket görgesd át:

[link]