Asherman szindrómával esett valaki teherbe?

Sziasztok!

Kicsit régi a topic, de sajnos mindig lesz valaki, akinek aktuális a téma...

Én ashermanos vagyok (abból is a III-as) és mégis boldog anyuka vagyok. A sztori hosszú, kb 6 évet ölel fel, várakozás, elvesztett terhességek, műtétek, stb.

Igazából sosem volt abortuszom, gyulladásom, mindig vigyáztam magamra, rendszeresen jártam orvoshoz ellenőrzésre - így értetlenül állok a mai napig előtte, hogy akkor most ez mitől lett nekem? (Csak tippelni tudok, hogy talán a méhenkívüli terhességtől, ott lehetett valami szövődmény - de az is lehet, hogy az már az egyik következmény volt.)

Szóval volt egy pozitív terhességi tesztem (inszem eredménye), de pár napon belül elhalt - mondták: talán rossz helyen tapadt meg vagy genetikai oka lehetett.

Aztán a köv. hónapban ismét lett egy pozitív tesztem (szintén inszem). 6. héten kiderült, hogy méhenkívüli. Műtét. Elég szar állapotban voltam, kivették a jobb petevezetőmet, vért kellett kapnom (2 tasakkal - ezúton is köszönet a véradóknak :-))))

Majd pár hónap szünet... pihenés.

Aztán egy másik meddőségi centrum mellett döntöttem - ami életem egyik legjobb döntése volt. A BMC-ben Konc doktorhoz kerültem egy ismerős javaslatára. Konc doktor ismét megcsináltatott nagyon sok vizsgálatot, itt derült ki, hogy valahol, valamikor menet közben ashermanom lett (ekkor menzeszem már alig volt :-()

2 hiszteroszkópos műtétet végeztek a Jánosban, hogy szétválasszák az összenövéseket, majd egy sikertelen lombik, majd ismét hiszteroszkóp, gyógyszerek szedése pajzsmirigy miatt, stb. És itt feladtuk! Nem mentünk el a következő lombikra, mert már elfogyott az erő. 6 év hosszú idő - pláne ennyi eseménnyel; akárki akármit is mond. Viszont a döntést követő hónapban várandós lettem spontán - amit el sem hittünk. Nem is mondtuk senkinek, míg nem volt már egyértelmű (kb a 20. hétig minden gond nélkül lehet álcázni megfelelő ruhákkal még nyáron is egy gömbölyödő hasat :-))))

Mivel az ashermannál nem csak a megtapadás a gond, hanem az is, hogy meddig tud a placenta növekedni, meddig látja el a babát megfelelően, így minden este azzal feküdtem le, hogy "de jó, még egy nap sikerült". A 24. héten már örültem, mert volt némi esélye életben maradni, akkor is, ha rosszul alakulnak a dolgok... de kihordtam: a 39. héten császárral született meg, egészségesen, komplikációmentesen :-))))

Félre ne értsétek: nem azt mondom, hogy spontán összejön! Ennek a kommentnek épp az a lényege, hogy nem szabad feladni! A megfelelő embereket (orvosi gárdát) kell megtalálni. Azt, hogy végül sikerült - akkor is ha spontán jött össze végül - a BMC munkatársainak, legfőképpen Konc doktornak és Lintner doktornak köszönhetem, akik diagnosztizálták a többféle problémát, beállították a hormonjaimat, műtétekkel helyrehozták a méhemet (amennyire asherman esetében lehetséges).

Épp azért írom ezeket le, mert annak idején, amikor a diagnózist felállították, rengeteget keresgéltem a neten, de a magyar oldalakon csak "ásd el magad, sose lesz gyereked" volt a "gyógymód" mellett mindenhol (és még most is ezt találom mindenhol - pedig napról napra fejlődik az orvostudomány :-D).

Amikor várandós lettem, megfogadtam, hogy ezt a sztorit közkinccsé teszem, de babonából (pedig nem vagyok babonás) csak a szülés után. Ez nem ment rögtön, sajnos csak most lett időm; egy csecsemő mellett semmire sem jut idő :-))))

DE! Ezzel még tartoztam a sorstáraknak - ha egy valakinek segítettem az itt leírtakkal és jó kezekbe kerül, akkor már megérte.

szia

Az Én történetem másfél évvel ezelött kezdődött.Már az első hónapban sikerült teherbe esnem,mondanom sem kell mekkora öröm volt ez számunkra.Aztán kiderült hogy üres a petezsák nőni nől de valószínűleg felszívodott.Egy hónapig kórházban voltam háromszor kapartak meg.Majd kiengedtek, lázasan betegen hogy már nem tudnak velem mit kezdeni.Pestre mentem fel a János kórházba majd ott megmondták hogy 4 stádiumban van a méhem szoval asherman szidromám van .Ott voltam 24 évesen és ugy éreztem hogy tönkre ment az életem.Három napig nem láttam ki a sírásból.Majd eldöntöttem ma még sírhatok de holnap már egy könnycsepp annyi nem folyhat ki a szememből.Magán klinikára mentem és 500 ezer forintért megmutöttek.Rá egy hónapra megjött a menstruációm.Ami már elötte egy éve nem volt.Fél éve probálkozhatunk ujjból,persze minden hónapban elkeseredek hogy nem jött össze,de azt utána eszembe jut hát majd jön egy következő hónap majd akkor.Az én véleményem szerint soha nem szabad feladni,hinni kell benne igazán és akkor sikerülni fog,én is ezt teszem.Kívánom neked,hogy meg gyógyuljál és hogy egy szép babád legyen.