Fiatal lennék a gyermekválaláshoz? 18/L
Már kiskorom óta édesanyám és a nagymamám példáját szerettem volna követni; fiatalon teherbe esni. 16-17 évesen kezdődtek el ciklusosan jelentkezni az anyai ösztönök, tehát hosszú hetekig azt álmodtam, hogy teherbe esek, megszülök és babázok. 3-4 havonta tört rám az az érzés, hogy már pedig nekem most kell gyerek. Akkoriban gyorsan letudtam magam beszélni róla, mivel még iskolába jártam és csak elvétve volt "kapcsolatom". 2015 októberében melegedtem össze a párommal, előtte is ismertem mivel munkatársak voltunk. Azóta mind a ketten váltottunk munkahelyet. A párom most 33 éves, én 18. (A negatív megjegyzésekből, köszönöm nem kérek.)
Nagyon szeretne már gyereket és én is könnyűszerrel belevetném magam az anyaságba, de azt mondja, hogy nekem még élnem kell. Őszintén megmondom, nem igazán olyan a viselkedésem mint a velem egykorúakkal. Soha nem voltam buliba, soha nem voltam berúgva úgy igazán, de nem is vonz. Hiába érzem magam úgy, hogy felvagyok készülve a gyermekválalásra, mégis a korom "nem engedi". Én úgy 20-21 éves koromra gondoltam a gyerkőcöt, de egyszerűen megveszek ha babát látok. A keresztlányom 2 éves, tünemény kis angyalka, teljesen oda vagyok érte. A párom is imádja a gyerekeket. Valóban kellene várnom még pár évet arra, hogy nekünk is babánk legyen?
Agyilag mindenképp.
Szakmád?
Anyagi háttered?
Ha lelép a puja faterja,ki áll szóba egy fiatal anyával?
Igaza van, élned kell még. És az, hogy ennek a jelentőségét nem érted, szintén őt igazolja.
Ez nem azt jelenti, hogy buliznod kell, meg részegre innod magad hétvégente..
Egyébként nekem is voltak időszakaim. 16-19 évesen teljesen elkapott a gyerekvállalási láz. Persze volt eszem, és nem csináltam hülyeséget. Pláne nem fél év kapcsolat után.
Aztán ez a vágy csillapodott, és most 25 évesen kezd újra feltörni bennem..
A párommal 3 éve együtt vagyunk, 2 éve együtt élünk. A kapcsolatunk sziklaszilárd.
Úgy gondolom várnod kéne még 2-3 évet. Addig is élj egy kicsit.
18 éves korom körül ugyanezt éreztem. Majd megvesztem, hogy teherbe essek, de nem úgy alakultak a lehetőségek. Aztán az akkori párommal szétmentünk (esküvő is szóba került, jajjdenagyonszeretjük egymást, életünk végéig stb...). Most 29 vagyok, gyerek nélkül, bulizok, élem az életem, és a lehető legrosszabb döntés lett volna olyan fiatalon gyereket vállalnom.
Igaza van párodnak, éld még ki magad.
Idősebb anyukával is kb. annyin állnak szóba mint egy fiatallal, sőt tán kevesebben.
Ez az élni kell dolog ez meg olyan, hogy van ami sose szül, és sosem él igazán, és van akinek 3 is van és éli vígan az életét. Ez attól függ kinek mit jelent az "élnem kell" kifejezés. Gyerekkel is sok mindent lehet csinálni, amit nélküle. A fiatal szülők meg középkorúként lesznek szabadabbak, nem 20-on évesen. Igaz akkor már idősebbek, de valószínűleg több anyagi háttérrel vághatnak neki az "életnek". Kinek mi tetszik.
Nem csak a kor a lényeg, hanem az érzelmi és anyagi biztonság.
Inkább azt nézd, hogy fel vagytok-e készülve egy gyerek anyagi és érzelmi szükségleteinek kielégítésére. Elég stabil-e a kapcsolatotok hozzá, illetve ha ne adj Isten egyedül maradnál, akkor képes lennél-e egyedül is ellátni.
Mondjuk 20-21 évesen is még bőven fiatal lennél, addig tudsz annyit dolgozni, tapasztalatot gyűjteni, hogy kicsit alaposabban felkészüljél. Amúgy ez a 2-3 év meg gyorsan eltelik. A kapcsolat sem túl idős még.
Én már csak ezért is inkább at javaslom várj még, nem maradsz le semmiről, addig a kapcsolat is kialakul, lesz elég munkaviszonyod az ellátásokhoz stb.
Nem a kor vagy a kiélted/nem élted magad a lényeges szempont gyerekvállalásnál, hanem hogy tudj megfontolt, megalapozott, előrelátó döntéseket hozni és felelősséget vállalni a döntéseid következményeiért!
Igen, fiatal vagy. Minimum 2-3 évet dolgozz, mielőtt belevágsz, és azt is lehetőleg egy helyen.
Az természetes, hogy egy 33 éves felnőtt férfi már gyereket akar, ő már bőven "benne van a korban"
a párod naná hogy gyereket akar, mivel abban a korban van.
te gyerek vagy, nem éltél még. (nem, nem arra gondolok, hogy dugj másokkal)
a pároddal fél éve vagy együtt, ami semmi.
együtt éltek?
ha lelépne, egyedül megélnél?
amúgy meg ha anyagilag ott tartasz, hogy egy anonim oldalon kérdezgedeted, hogy vállalj e gyereket...addig óvoda a te szinted max.
Szerintem erre nincs recept.
Azt kell nézni, hogy az adott párnak mi a jó.
Viszont az fontos, hogy ti a pároddal egyetértésben legyetek, ha az nincs meg, akkor nem jó ötlet.
Az emberek így meg úgy gondolkoznak, és szerintem is megvan a szépsége annak, hogy fiatalon megszülöd a gyerekeket, és amire felnőnek, Te még csak 40 vagy, mehetsz "bármit csinálni", "élni".
Egyetemet/főiskolát gyerekek mellett is lehet végezni, ha épp arra van szükség, és egyet értek azzal a gondolattal, amit valaki fentebb írt, hogy a gyerek nem "elveszi az életet", hanem épp hogy kiteljesíti, vagy legalábbis ki tudja teljesíteni.
De csak akkor vállalnám, ha az összhang megvan kettőtök között ebben a döntésben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!