Petesejt donor voltam. Anonim volt az egész procedúra, de mindig eszembe jut. Hogyan tudom ezt feldolgozni?
30 éves vagyok, van egy két és fél éves kislányom.
Szoktam önkénteskedni, szeretek segíteni másokon.
Mivel én már nem akartam több gyereket ezért bevállaltam, hogy petesejt donor leszek és így tudok segíteni olyanoknak, akiknek ez másképp nem sikerülhet.
Decemberben vették le a sejteket, annyit tudok, hogy még aznap megtermékenyítették őket és pár nap múlva beültették a fogadónak.
Soha nem fogom megtudni, hogy ez a gyerek/gyerekek megszületnek e vagy hol fognak élni a világban, mivel a fogadó család nem akart megismerni.
Nehéz, mert az én gyerekem, de mégsem az. Ha arra gondolok, hogy olyan lesz, mint a lányom, megszakad a szívem, de ha arra, hogy más az apja és más hordja ki boldog vagyok.
Nincs nap, hogy ne jutna eszembe. Hogy tehetném túl magam ezen?
válasza:Bocsi, hogy ezt irom, de ezt elotte is atgondolhattad volna es akkor most nem okozna ekkora lelki gyotrodest szamodra.
Nyilvan az en tudatlansagomra vall, de nem tudtam, hogy lehet hazankban petesejtet adomanyozni... egyaltalan ez Magyarorszagon volt?
En biztosan nem adomanyoznek, pont az altalad felsorolt okokbol kifolyolag es mert nekem is vannak gyerekeim es ilyenkor azert maskepp ertekeli az ember ezt az egesz helyzetet.
válasza:Ezen előtte is sokat gondolkodtam, de győzött bennem az, hogy valakinek megvalósíthatom élete álmát. Igazából nálam ezek a sejtek csak kárba vesztek volna, ezért is döntöttem az adományozás mellett.
De mindig ott van bennem, hogy lesz egy vagy több gyerekem a világon akiket sosem fogok ismerni.
Ausztriában voltam donor.
válasza: válasza:"lesz egy vagy több gyerekem a világon"
Nem, lesz néhány gyerek, aki a te génjeidet hordozza. De nem a te gyerekeid.
válasza: válasza: válasza:Ha nagyon áttételesen is, de egy (vagy több) életet segítettél a világra. Tekintsd őket távol élő gyermekeidnek, ha hívő vagy, imádkozz értük.
Bízz benne, hogy jó családba kerültek, és szerető szülők nevelik őket. Az biztos, hogy nagyon várt gyermekként születhettek meg, és ez már önmagában biztató indulás.
Köszönöm a kedves szavakat.
Nem, én már semmiképp nem szeretnék több gyereket, teljessé teszi az életem az egyetlen lányom is.
20 éves koromban petefészek problémákat találtak nálam, akkor közölték, hogy soha nem lehet gyerekem. Ezt el is fogadtam, nem foglalkoztam a dologgal (értsd nem volt vágyam a gyerek sohasem) de megtörtént a csoda, 27 évesen spontán terhes maradtam.
Átélhettem azt a csodát, amire soha nem is vágytam és teljesen teljes és boldog az életem a kislányommal.
Ez az érzés vezérelt, mikor amellett döntöttem, hogy megpróbáltom lehetek e donor és minden téren megfeleltem dacára a 10 évvel ezelőtti diagnózisnak.
Csak olyanok is eszembe jutnak, hogy mi van, ha majd úgy néz ki mint én vagy olyan lesz a viselkedése. Mi lesz, ha rosszul bánnak majd vele? Egy darab belőlem.
Igen, nem az én gyerekem, illetve azért mégis. Jaj, nehéz dolog ez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!