Hogyan alakult a viszonyotok édesanyátokkal a terhesség alatt és a szülés után?

Nem vagy zárkózott. Neked ennyi fér bele és kész, mielőbb meg kell beszélni vele.

Én anyukámmal elég őszinte viszonyban vagyok, azóta főleg, hogy babám van, mert hajlamos ő is átesni a ló túlsó oldalára, nem tisztelve a dolgaimat. Ha kell, összeveszek vele, de erre szerencsére nemnagyon volt példa. Idejében le kell szögezni, hogy nem minden a nagyi kénye kedve szerint működik, ha tetszik ha nem :)

Hasonlóan voltam vele, mint te. Aztán amikor már akkora volt a hasam, akkor furcsamód nem zavart, ha néhány hozzám közel álló ember megsimizze- idegenek persze nem, de legközelebbi családtagok, barátok zöld utat kaptak. Amin én is meglepődtem, mert egyébként irtózom a fizikai kontaktustól, baráti öleléseket se szeretem, nemhogy egy ilyen intim dolgot. De ez valahogy tényleg nem zavart. A szoptatást viszont én is elhatároztam, hogy senki sem fogja látni a férjemen kívül, na ez a szülés utáni első 20 percben dőlt meg. A szülésznő, majd később a csecsemős nővérek, szoptatási tanácsadók közelről nézték, ellenőrizték (sőt, volt, mikor kézzel be is segítettek- egyébként örülök neki, mert tényleg segítettek, csak érted), a kórházban a szobatársam és sajnos az ő családtagjai is meg messzebbről, de tanúi voltak a szoptatási kísérleteimnek, szóval ezt így kénytelen voltam egyből elengedni. Iszsz babám van, amikor a család/barátok jöttek látogatni nem vonultam félre másik szobába egy órára szoptatni, és érkezésük után 5 perccel sem küldtem el őket ha a lányom akkor kérte magát cicire, hiába zavart a közönség amúgy, de ezt lenyeltem a lányom és a társas kapcsolatok kedvéért.

A fő kérdésedre válaszolva viszont: anyukámmal nem voltunk soha különösebben jóban, és ez a szülés után sem változott. Még mindig idegesít, most talán még jobban is, mint korábban, mert osztja az észt a hülyeségeiről, mintha bárki is kérdezte volna.

Én nem igazán tartom már a kapcsolatot anyámmal, így arról sem tud, hogy babát várok.

De az anyósom olyan nekem, mintha az anyám lenne, nagyon szeretem és ő az egyetlen, aki előtt hajlandó leszek szopatni a férjemen kívül. De pl. anyám elött biztos nem szoptatnék, akkor sem, ha beszélnénk még, prűden lettünk nevelve, soha ki sem mondtunk ilyet szót, hogy "mell", hacsak nem a csirkemellről volt szó.

Szóval, ha te sem vagy közeli és szeretetteljes kapcsolatban anyáddal, akkor érthető a dolog. Meg kell húzni a határokat.