Tini anyák, megbántátok hogy fiatalon szültetek?

azért a tini anyák nem 20 év fölött kezdődnek, hanem még kiskorúak. te már nem vagy tini, hanem fiatal felnőtt vagy.

én mindig is fiatalon akartam szülni, mert tök jó, hogy 40 évesen van egy 20 éves fiam/lányom. többnyire több az energia, a türelem a picihez. szerintem kár azon gondolkozni hogy vajon később még "élni akarsz-e", mert ezt előre nem tudhatod. ha gyereket vállalsz, lehet így fogod gondolni, ha nem vállalsz gyereket, lehet eszedbe se jut hogy még bulizni járj...

Nézd, én azt látom a környezetemben, hogy igen, a többség megbánja, metr az esetek 70%-ában úgyis szétmennek apukával, akinek az egzisztenciájára a gyereket vállalták, aztán anyuka megy vissza pucér fenékkel a szülőkhöz, ha vissza tud egyáltalán menni. Közben se normális végzettsége, se munkatapasztalata, így még anyagilag is nehéz.

30 éve könnyebb volt azért egyedül is boldogulni, de már az én anyám meg rokonaim is megbánták a korai gyerekvállallást, mind elváltak vagy maradtak gyűlölködve, boldogtalanul együtt a férjjel, mert nem tudtak volna önállóan megélni gyerekkel.

Nyilván van az a pár százalék, akinek jól alakult az élete, meg attól még szeretheti valaki a gyerekét, mert amúgy sz*r az élete, de magát azt, hogy 20-22 évesen csak apukára alapozva vállaltak gyereket, az a többség megbánja.

Persze, mindig mindenki azt hiszi, hogy ők a kivételek.

Nem vagy már tini. Viszont nekem másik oldalról van ezzel rossz tapasztalatom. Engem 20 évesen szült anyám. Apa akkor volt 30. 5 évre rá elváltak, és anya folyton apa ellen uszított, és bűntudatot csinált, ha jól mertem érezni magam hétvégén apánál. Mindig szégyellnem kellett magam, és még bántott is miatta. Az egy hazugság, hogy a gyereket nem viseli meg a válás.

Szerintem anya is ott rontotta el, hogy csak gyerekre vágyott, de nem arra, hogy apával közösen családot alapítson. Apa kb. arra kellett neki, hogy eltartsa a családot. Nem hiszem, hogy érett volt a feladatra.

18 és 20 évesen szültem. A buli nekem kimaradt akkor azt gondoltam nem is hiányzik, amúgy is mindig otthon ültem, de volt idő mikor mehetnékem támadt. A férjem maradt otthon addig a gyerekekkel, kb fél évente 1 buli bőven elég is volt. Nem volt több türelmem mint most a kicsivel, 39 évesen szültem jobban élvezem nincs a megfelelési kényszer, hogy minden tökély legyen, sokkal lazábban veszem, és inkább megyek ki a gyerekkel mint suvickolom a házat.

Az apjukkal sem mentem szét, 26 éve vagyunk együtt.

Én mindenképpen akkor akartam gyereket szülni, amikor màr tudtam, hogy akármi lesz, egyedül is el fogom tudni tartani, nem fogok az apjától, vagy a szüleimtől függeni. Illetve visszagondolva (30 vagyok most), rengeteg élményről maradtam volna le gyerek mellett (az utazás a hobbim), és van karrierem is.

Viszont mi egyidősek vagyunk a férjemmel (de majdnem 10 éve együtt vagyunk).