Ki tartott az egyedülléttől, befordulástól?

Most, hogy közeledik az itthonlét időszaka terhesség alatt, egyre inkább tartok/félek attól, hogy magamba fogok fordulni. Életemben kb 2 hónapot voltam munka nélkül, de már akkor is majd megbolondultam, hiába végeztem önkéntes munkákat. Már most arra gondolok, mi lesz, ha a baba mellett segítség fog kelleni, és kb.senki nem lesz velem. Férjem van, hogy tizenórákat dolgozik,túl sok szociális kapcsolatom pedig nincs, mondhatni semmi. Pár éve költöztem ide hozzá falura,és vettünk saját házat, de nem igazán sikerült kialakítanom barátságokat, bár a munka mellett nem is igazán volt rá szükségem. Elég introvertált is vagyok. Szüleim nem itt laknak, bár nem olyan nagy a távolság,de ők is dolgoznak, élik a saját életüket. Após, anyós itt laknak a faluban, de anyósra a kutyámat se bíznám rá, nem hogy később egy gyereket. Tudom, hogy majd ott lesz a pici és lefoglalja az időmet, de mi van, ha mentálisan teljesen magamba fogok fordulni, nem lesz ember, akihez beszéljek vagy forduljak. Persze férjem mellettem lesz, mikor csak tud, de dolgozni mégiscsak kell. Jól keres itt, így váltásban nem gondolkozik feleennyi fizetésért. Más hogy lendült túl ezen, érezte-e azt, hogy teljesen beszűkült az élete ezen időszak alatt?