Mikor kezted el igazán szeretni a magzatot/babát?

Szia én az első babámnál bőven a szülés utan kezdtem el érezni hogy anya vagyok,és extrémen kötődök.

Ha bármi gond lett volna és nem maradt volna meg tuti összetörök mert nyilván szerettem de az igazi érzés késöbb jött.

A másodiknál sok probléma volt a terhességel /elötte így hozzá nem mertem köződni úgy amig pocakban volt. Próbáltam elfolytani az érzéseket. Nála már a műtőasztalon jött az érzés.

Gondolom itt közbejátszott hogy tudtam mire vállalkoztam.

Eleinte mikor kicsi volt a hasam nem fogtam fel hogy valóban egy baba van odabent.Az első genetikai uh-n 12 hetesen láttam elöször, ekkor már elkezdtem kötődni, sirtam mikor megláttam.Majd amikor megmozdult a 20.héten azóta folyamatosan simogatom a hasam, beszélek hozzá, alig várom hogy megszülessen( a szüléstől fosok) A szobájába többször is bemegyek.Rettenetes nagy szeretettel vagyunk felé.Alapvetően bölcsődében dolgozom( külföld) vannak 3 hónapos babák akikkel foglalkozom.Nagyon imádom a gyerekeket. Abszolút nem érzem azt hogy ha megszületik a kislányunk egy idegen lesz és nem tudok majd kötődni hetekig hozzá.

Ne félj, nincs okod a félelemre ha stresszelsz azt a baba is megérzi.Nem minden terhesség egyforma.7hónapos vagyok és kilendülő formában vagyok az eleje óta minden a legnagyobb rendben. Még mindig dolgozom.Veled is minden rendben lesz.Nem szabad ennyire erősen a félelemre gondolni. Kellemes babavárást és hidd el amint érzes hogy mozog csak még nagyon szeretettel leszel felé.

Elsőt kb mikor megszületett.

Amig terhes voltam, tudtam, hogy van és ennyi.

A másodikat direkt kis különbséggel vállaltuk. Akartam, vártuk. Ennek ellenére minél közelebb volt a szülés, annál jobban bizonytalanodtam el.

Mikor megszületett, csak az járt a fejemben, hogy: de miééér kellett ő nekünk?

3 hét ig volt az, hogy elláttam, mert a mienk, de ennyi. Folyton sírtam, mert nem tudtam szeretni.

3 hét után jött el az érzés.

Akkor meg azért sírtam, hogy gondolkodhattam így 😅

Az első uh-tól szerettem és óvtam, de az igazi kötődés az nekem nagyon későn jött. 6-7 hónapos kora körül éreztem először, hogy szerelem és bármire képes lennék érte. Nagyon sírós baba volt, nem ment a szoptatás, rossz élmény volt a szülés, brutálisan beütött a babyblues, minden áldott nap zokogtam konkrétan majdnem 3 hónapig, iszonyat fáradt voltam. Szóval iszonyat lassan érkeztem meg az anya szerepbe, azóta viszont egyre erősebb és most (1,5 éves) érzem azt, hogy ennél jobban már nem lehet szeretni valakit. Nem régóta jár, most tanul beszélni, iszonyat cuki, huncut, már tudatosan bújik, megölel, ad puszit, megért mindent, egyszerűen imádom.

Nagyon kétségbe voltam esve az elején amiatt is, mert nem jött az igazi mély kötődés csettintésre. Ma már nem paráznám ennyire túl. Jönni fog! :)

Már az első ultrahang óta, pedig még csak petezsák volt. Szülésig sokat simogattam a hasam, énekeltem, mesét olvastam, kopogtattam neki. Nagyon boldog volt a terhességem, hiányzik az a korszak.

Kérdező ne érezd rosszul magad miatta, nem tehetsz róla. Ez mindenkinél egyéni, mikor kezdődik. Nagyon sokan csak a szülés után kezdenek kötődni a babájukhoz, azzal sincs semmi gond :)