Ez mitől lehet?

Örülj neki, hogy csak most. Én az elejétől fogva így vagyok, pedig a lelkem mélyén biztos vagyok benne, hogy vele semmi gond nem lesz. (Volt már vetélésem.)

Lehet, most tudatosult benned, hogy már egészen emberi. Méretre is, formára is. Nem egy értelmezhetetlen sejtszerű valami. Így jobban fájna elveszíteni. Esetleg már érezted megmozdulni is? Az is ok lehet.

Gondolj arra, hogy bár mindig lehet baj, de ilyenkor már nagyon kicsi az esélye a korai hetekhez képest. Ha azt túléltétek, miért pont most lenne baj? A 2.genetikain is kisebb eséllyel lehet gond, mint az elsőn. Ha van is, sokkal valószínűbb, hogy kezelhető.

Én vettem egy dopplert, amit már használni is tudok. Ha indokolatlanul rám tör a para és épp nem mozgolódik, gyorsan ráhallgatok és megnyugszom. Ha gondolod, próbáld meg azt.