Alacsony lett az AFP-m, és elmentem Egy magán kórházba, és ott vetek vért, . Kiderült, hogy a Down -kórra kissebb a kockázat, de az Edward-szindrómára 1-150 hez arányba lett?

Haonló helyzetben voltam, 1:110-hez arány lett Down kórra, uh-n semmit nem láttak, 27 éves vagyok, tehát az aránynak 1:1200-hoz kellett volna lennie. Senki sem biztatott, de sehol sem mondták azt hogy baj lenne. Szóval nem voltam sehol kisegítve.

Én ezt gondoltam végig:

1. Ha érzem is és uh-k alapján nincs semmi baja a babának, attól még 5 hónapot végig tudnám csinálni úgy, hogy lehet beteg a baba? Mármint ezzel a tudattal terhesnek lenni még 5 hónapot?

2. Szeretném e tudni egyáltalán, hogy beteg e, vagy megszülném és felnevelném e betegen?

3. Ha felnevelném, az mivel jár? (utána néztem neten hogy down szindrómás gyerekek élete mivel jár, mennyire súlyos tud lenni ez a betegség, miben korlátozza a gyerekeket, milyen életet lehet élni velni, stb.)

4. Ha nem nevelném fel, akkor megszülném 24 hetes koráig ha kiderülne, hogy beteg?

5. Nem bánnád meg utólag hogy nem csináltattad meg az amniot?

Ezt csináltuk:

1. Konzultáltam az orvosommal azonnal, ahogy megtudtam az eredményt, kikértem az ő tanácsát, ő mit tenne. (nem kell megfogadni, de mégis csak egy orvos, nem az első eset amivel találkozik)

2. Elmentem az istenhegyi klinikára UH-ra.

3. Nekem a vért a Sejtbanknál vették le, felhívtuk őket, hogy mit tudnak tanácsolni. Ők tudtak volna egy találkozót szervezni Czeizel doktorúrral. (ezt végül kihagytuk)

4. Elmentem amniora.

Az amnio előtt közvetlenül egy genetikai tanácsadáson vettünk részt (nálunk ez semmiből sem állt, csak annak hívták, hogy aláírtunk pár papírt a vizsgálattal kapcsolatban) aztán volt egy uh, majd a szúrás. A szúrás nem rosszabb mint egy vérvétel. Nem fáj, utána sem fáj, inkább a lelki része ami megterhelő.

Aztán 3 hét kissé inaktív életmód, ebből 1 hét pihenés. Én 1 hét után be is görcsöltem, bekaptam egy No-spa-t, azt lehet, és szerencsére nem lett baj.

3 hét volt mire megjött az eredmény. Ez a várakozás sokkal de sokkal rosszabb volt, mint az előtte lévő 3 hét egybevéve. Bármikor hívhatnak ha baj van, ha nincs, jön a levél. Naponta 2-szer néztem a postaládánkat, hátha jött a levél. Persze mikor dolgom volt és nem is gondoltam rá, akkor jött.

Szerencsére nincs semmi baj, és így sokkal nyugodtabb vagyok azóta. Sőt a neme is kiderült a babánknak, ami nagyban segíti a vásárlást.

Bocsi, ha hosszú lettem, csak anno tudom, nekem is jól esett volna, ha valaki leírja mit tett ilyen esetben!

Utolsó vagyok!

Remélem hogy nem lesz semmi baj, hagyatkozz a megérzéseidre, egy anya mindig megérzi ha baj van!

Ha meg nagyon elkeseredsz, gondolj arra egyrészről hogy ez csak kockázatbecslés, nem konkrétan a te babádat nézik, hanem csak adatok alapján hasonlítják a többiekhez, míg az amnioval konkrétan a te babád génállományát vizsgálják!

Másrészről pedig gondolj arra, hogy te a 149 másik anyuka közé tartozol!!

Drukkolok, hogy minden rendben legyen!