Utalom, gyulolok terhesnek lenni, de miert?

Mondjuk én nem érzek ilyesmit hogy nem akarom ezt a babát de a testi kínok nagyon meg tudják keseríteni a terhességet ez tény és teljesen kedvetlen lesz tőle az ember.

Nekem ez a 3.terhességem, az első kettővel semmi panaszom se volt a végefelé bekövetkező vizesedést leszámítva de ugye az se fájt csak kellemetlen volt.

Most 6.héttől olyan hányinger hányás puffadás egész hasi fájdalom volt rajtam hogy alig vártam az estét mert akkor legalább lefekhettem.

Lelkifurdalásom is volt/van a nagyobbakkal szemben hogy én itt szenvedek lényegében hónapok óta.

Én is híztam nagyon sokat mert veszélyeztetett is vagyok így a korábbi mozgós életmódomat teljesen vissza kellett vennem és ez meg is látszik.

Egyszerűen formátlan vagyok jelenleg úgy nézek ki mint aki nagyon meghízott, nem úgy mint aki terhes.

A másik hogy én is irtózattal gondolok a szülésre egyszerűen igyekszem nem is rágondolni annyira szorongok tőle pedig tudom nem lesz más választásom nyilván, gyerek bent nem marad:)

Úgyhogy én is azt érzem jelenleg hogy utálom az egészet a babát mondjuk nem és vele szemben semmi negatívat nem érzek, csak az egész kínlódás idegesít főleg mert nem vagyok egy magamat elhagyós típus de most nem tudok mit tenni.

Nekem is ilyen volt a második terhességem, nagyon nehezen viseltem, főleg lelkileg. Valahogy nem tudtam a gyerekre hangolódni, a terhesség későbbi szakaszában, amikor már a rugdosása fájdalmas volt, akkor kifejezetten zavart.

Szülés után amikor összerázódtunk, utána már jobb lett.

Sajna én sem élveztem a 3. terhességemet, a babát egy csodának éltem meg, de az első 13hét az maga volt a pokol. A rosszullétek is megvoltak, de az nem is annyira, hanem az immunrendszerem totál kiborult a terhességtől és olyan viszketés volt rajtam, nem tudtak vele semmit sem csinálni- véresre vakartam magam, még álmomban is vakaróztam, ráadásul a nyár közepén, totál kánikulában. Azt hittem a bőrőmből kibújok a szó szoros értelmében. Szerencsére elmult a 13. héten egyik napról a másikra, de ha megmaradt volna, én nem tudom mit csináltam volna- senkinek sem kivánom. Szinte végig iszonyú fáradsággal küzdöttem. Nem tudom miért, de már reggel alig bírtam lábra állni.

Utána meg nagyon mozgott a baba végig, nekem nagyon fájt, folyamatosan forgott, pörgött a 23.héttől azt számoltam mikor születik már meg. Jól össze is csomozta a köldökzsinórját, de szerencsére ebből nem lett probléma.

Nekem gyorsan jött a 3gyermek, így a két kicsivel és egy nagy pocakkal... hát rohadt nehéz volt. Ráadásul indokolatlanul amniózni akartak meg összekevertek vmi leletet a genetikán- ugyohgy ettem a kefét is. Lényegében egy nyugodt hetem nem volt az egész terhesség alatt. Pedig azt a viszketéses témát leszámítva problémamentes volt a terhességem, minden vizsgálat jó volt, minden eredmény tökéletes, cukor is, összesen 8kg-ot híztam, tehet lehetett volna egy ideális 9hónapis, de mégsem így éltem meg. MIkor megszületett- iszonyúan boldog voltam- nagyon nagyon örültem a babának is, és hogy végre vége a kismamaságnak, és a mai napig is ismádom, hogy 3kisfiam van.

Szerintem kicsit magad alatt vagy, de hidd el lesz jobb is, simán lehet a terhessgéi hormonoktól is, de ha jobbnak látod tényleg kérj segítséget.

Kitartást kivánok neked, jó egészséget és könnyű szülést! Ha majd ott tartasz, hogy szülsz és meglesz a bébi, biztos mindent el fogsz felejteni, és biztos, hogy nagyon boldog leszel, hogy két gyermekes anyuka lettél!!!

Kitartást!!