Ti is siettetnétek az időt vagy csak én vagyok türelemetlen?

Részemről mindegy volt, hogy bent marad vagy sem. A második terhességem végig gyötrelem volt, ráadásul a kicsi nem egy egyszerű eset.

Egy ismerősöm volt ugyanígy. Nem érezte magát különösebben rosszul, de mégis nagyon szerette volna, ha már kint van a baba. Én ennek a szöges ellentéte voltam, én még évekig terhes lettem volna, csak szülnöm ne kelljen.

Azért még mondogasd neki, hogy maradjon benn, mert ha most születik, még hetekig lehetnétek kórházban jobb esetben ugye a PIC-en. Nekem elég nehéz terhességem volt elhiheted, de végig azért küzdöttünk, hogy ne legyen koraszülött. Annyira fájt mindenem pedig, hogy én is szerettem volna, ha minél hamarabb vége a terhességnek, de itt ugye nem mi vagyunk a fontosak, nem a mi kényelmünk számít, hanem a babáé. Mi végül a 36. hétig húztuk, amikor spontán elfolyt a magzatvíz és beindult a szülés. Hála Istennek akkor már szép fejlett és egészséges babaként születhetett meg. Szerintem mindenkire rátör néha a "jajj, de szülnék már" érzés, de ezen túl kell tennie mindenkinek magát :) Türelem! Jó egészséget nektek!

Nagyon könnyen szültem, el sem hittem, hogy ilyen hamar vége van, és "csak" ennyire fáj. Az orvosommal viccelődtünk is, ha tudjuk, hogy ennyi, akkor szülhettem volna otthon, és odajött volna hozzánk, mert nem messze lakik. Pedig minden ismerős, rokon, kolléga, a védőnő, a szülésznő azzal nyaggatott, hogy álljak pozitívabban a dolgokhoz, mert be fogok vonzani egy nehéz szülést a parámmal. Nem így lett. Én végig azt mondtam, hogy én nem fogom túlélni, ha más nem a szégyenbe halok bele, ahogy ott kiterülve, kiszolgáltatva fekszek, de aztán semmi gond nem volt, és nem éreztem tized annyira sem szégyenben magam mint amennyire féltem tőle, mondjuk a szülőszobában a megfigyelésen kívül össz-vissz egy órát voltam kitolással, varrással együtt, de azt szinte végig viccelődte az orvosom.

Én is folyton arra vártam, hogy szülessen már meg a babám, aztán mikor megszületett, tök nehezen dolgoztam fel, hogy már nincs úgy velem, hogy már nem mocorog a pocakban… Sokszor gondolom, hogy jobban ki kellett volna élvezni a pillanatokat, perceket, nem pedig siettetni az időt. Főleg, ha már nem tervez az ember több babát!

36 hetes vagyok és első babával. Az ismeretségi körömben nagyon sokan voltak várandósok és már mindenki megszült. Na kezdtem kicsit irigykedni, de rájöttem, hogy úgyis akkor jön , amikor szeretne, na meg a 36 hét előtt azért ne érkezzen. Most már úgy vagyok vele, hogy jöhet bármikor, de az enyém tovább marad pici :D

én 36 hetes + 4 napos vagyok és ugyanígy vagyok mint te, nem bánnám ha picit hamarabb jönne, főleg hogy ilyenkor már teljesen készek a kinti életre. Már nagyon erős fájdalmaim vannak, menni se bírok, de azért néha lelkiismeret furdalásom van hogy siettem a drágámat pedig biztos jó még neki bent.