Van aki idonként a terhesseég alatt ugy érzi, hogy jobb lenne mégsem lenni terhesnek és élni az életet folyamatos aggodás, rosszullétek nélkul?

Nem vagyok "tökéletes" minta, nem is célom, hogy annak látsszak, de ilyen dolgok nekem eszembe se jutottak, még gondolati szinten se.

Biztos, hogy fel vagy készülve a gyermekre, illetve akartad / akartátok őt, vagy csak "becsúszott"? Mert ha nem tervezett gyerkőc, úgy még valahol érthető lenne a hozzáállásod, de egy nő, aki tudatosan esett teherbe, vágyik a babára, nem azon fog izgulni, hogy mennyire fáj a vetélés fizikailag, sokkal inkább lelkileg!

Igen, ez velem előfordult.

Menni alig tudtam úgy fájt a csontom, a hasam, a lábam be volt dagadva, elkezdtem nyílni...

Be voltam pánikolva és igen, volt h azt gondoltam, bárcsak ne lennék terhes, m féltem, h vmi baj történik.

De szerencsére nem lett semmi.