Az normális dolog, hogy nem félek a szüléstől és az utána következő dolgoktól, mert meg vagyok győződve, hogy nagyon fantasztikus kis bébink van?

Szia! Én sem félek a szüléstől, és már nagyon várom, hogy hazahozhassuk a babánkat. Tudatosan kizártam mindenféle rémtörténetet, úgy akarom megélni a szülést, mint életem legcsodálatosabb élménye. Persze tisztában vagyok vele, hogy fájdalommal jár, de utána milyen öröm lesz kezembe venni a babámat.

Az, pedig, hogy utána igazi kis családdá válunk, maga a csoda. Már a párom is nagyon várja a picit, néhány hete már az ő hangjára és simizésére is reagál a picink. Olyan érdekes, hogy még nem is láttuk, és máris mennyire szeretjük ezt a kis csöppséget. :)

Szia, én is így voltam vele.Sokan piszkltak is érte. Egyesek azért, mert nem félek a szüléstől, mások meg azért mert nem kértem a nagymamák segítségből a baba ellátásához.

Azzal rémisztgettek, hogy azért nem félek a szüléstől, mert még nem szültem és el sem tudom képzelni azt a fájdalmat. Hát én a szülés után sem félek. Pedig nagy babám született (4350 gramm és 53 centi) fájdalomcsillapítás nélkül. . Életem legcsodálatosabb élménye volt, hiába szakadtam és alig bírtak összestoppolni utána. De az én pici lányom akkor született és csak ez számít. A fájdalmat ki lehet bírni, főleg, ha az ember a babájára gondol.

A baba ellátását pedig semmi pénzért nem bíztam volna másra. Mindent én és a párom csináltunk. Hisz ő a mi lányunk. A nagymamák csak abban segítettek, hogy ne kelljen főzni az első pár hétben, de a 3. héttől már én főztem az ebédet is, mert már naggyábból tudtam, hogy az picikém mikor szokottaludni, amikor lehet magammal és a családom többi tagjával foglakozni.

nem kell félni, hisz ez a legcsodálatosabb dolog, ami az életünkben történhet és minden teher, ami ezzel jár, eltörpül a sok szép dolog mellett, amit egy baba csak nyújtani tud.