Vesztettek el barátot, barátnőt onnantól kezdve, hogy jött a baba?

Igen, többet is. Az elején túl fiatalok voltunk. Barátnőm 18 évesen szülte az elsőt. Én akkor felvételiztem, buliztam, éltem az életem és önzőség vagy sem nem is értettem és nem is igazán érdekelt, hányszor kell pelust cserélni, meg hogy megtanulta ledobni a kanalat..Később s fősuli+munka+gyakorlat alatt nem voltam vevő hogy találkozzunk egy játszótéren.

Mindkettőnknek más volt abban az életszakaszban a fontos. Eltelt 11 év én most várom az elsőt, ő már a harmadikat a harmadik apától akivel már most sincs együtt.

Volt még egy eset ez nemrég történt. Baráti társaság, mindenhol jön a baba. Nálunk nehezen sikerült.Mire oda jutottunk hogy mindketten készek vagyunk rá stb aztán több hónap próbálkozás és semmi. Bár nem beszéltünk róla, mindenki sejtette...Aztán az egyik lány a társaságból terhes lett, csodás házat vettek anyuci és apuci jóvoltából, na meg közben egy szép örökségből. Nekünk nem jött össze a lakás se. És ezt a csaj olyan mértékben kezdte az orrunk alá dörgölni, hogy besokalltam. Nagyon flegma és nagyképű lett úgy hogy semmit le nem tett magától. Én nem keresem a társaságát, nem is az ismerősöm már, nekem ilyen "barátra" nincs szükségem.

nos igen. Fel evvel ezelőtt terhes lettem es elmondtam a "legjobb" baratnomnek. Az utan nem irt soha . Gondoltam ,h ez az oka,mert o is vágyik a babára,de neki se pasija,se munkája,semmi. Rossz körülmények kozott el. Aztan elveteltem. Elmondtam neki, az utan mintha kicserélték volna! Minden nap irt minden nap jopofizott,direkt babás kepeket posztolt facera,sőt volt hogy nekem is. Fogalma nincs min mentem keresztul,majdnem bele pusztultam. Es abba is,hogy lehet valaki ilyen "undorító".

Azota 10hetes vagyok, es esküszöm ha tehetném soha de soha nem mondanam el neki. Mert tudom hogy IRIGY,es eszméletlen rosszindulatú ilyen teren. Mindig azzal van elfoglalva; na nezd mar ennek ks KÖLYKE ,születik,azt is eljegyezték.. Az is hazasodik...

Aztan engem eljegyzett a párom novemberben,szinten szóba sem kart velem hetekig. De azert karácsonykor ram irt,hogy milyen gaz mar,hogy mindenkit karácsonykor jegyeznek el.

Es aztan itt betelt a pohár,es nagyon csúnyán közöltem vele,hogy ocsmany amit művel,hogy irigy másokra ,mások boldogságra . Egyik fülén be....

Egyszer azt is mesélte ,hogy van egy "vudu babája," es el átkozta a volt pasijat.

Na ezek utan biztos ,hogy o lesz az utolsó aki megtudja,hogy babam lesz,mert meg képes es elátkoz. Nem hiszek ebben,de azert na!

Szoval igen. En nem fogom bánni,ha megszakad a kapcsoltam vele. 11eve ismerjük egymast.

Azt gondolom ,ha ezért megszakad egy jo barátság,az nem volt igazi! :)

Ne törődj ezekkel,bar lehet,hogy nehez.(lesz) ha tenyleg eltavolodnak.

Igen.

Volt egy csaj, akivel nagyon jóban voltam. Sokat voltunk együtt stb stb, úgy éreztem, igazán barátok vagyunk. Terhes lettem. Eleinte még beszéltünk, találkoztunk, aztán már alig beszéltünk. Egyszer csak "megszűnt". Kb 2 hónap múlva írt, hogy szóba állok-e vele. Írtam neki, hogy persze, mizujs van. Erre már nem válaszolt. Aztán írtam neki...próbáltam belőle kiszedni, hogy mégis mi a baja, mi történt, legalább azt mondja meg, mi az oka annak, hogy nem beszél velem, de nem reagált... Szóval azóta sem tudom, mi a baja. Közben neki is lett gyereke. Úh nem is az volt a baj, hogy esetleg neki nem jött össze. Meg amikor még találkozgattunk, akkor sem a babáról beszéltem vele - persze válaszoltam a kérdéseire, meg 1-2 mondatban elmondtam mi van, de ennyi - , nem értem... Ennek 2,5 éve. Néha még eszembe jut, esetleg írok neki, de már nem alázom magam tovább.

A másik barátnőmmel eltávolodtunk, alig-alig beszélt velem, mióta meglett a fiam, aztán mikor ő is terhes lett, hirtelen előkerült és azóta naponta beszélünk.

Illetve a munkatársaimmal beszéltem az elős pár hónapban, aztán már ők sem kerestek. Ezt a munkahelyemen a gyes-en , gyed-en lévők is írták, hogy így jártak.

Meg van pár barátom, akikkel kb évi 1-szer találkozok csak, mióta terhes lettem. Előtte sokat voltunk együtt, jártunk erre-arra: koncert, mozi, beülős helyekre.

Egy barátnőm van, akivel nem volt sem hullámvölgy, sem 1 percnyi barátság-megszakadás sem. Lehet, hogy azért, mert egyszerre lettünk terhesek...

Nekem is nagyon fájt ez az egész. A barátnőm, a haverok, a munkatársak. Mert ha még az lenne, hogy egyfolytában a gyerekről beszélek... De nem. :/

igen.

a legjobb barátnőmmel egyszer találkoztunk a szülésem óta (2 éve szültem).

A másik legjobb találkozik velem, amennyiben bemegyek a városba gyerek nélkül...az hogy ők jönnének a férjével, ritka mint a fehér holló.

A baráti társaságot meg teljesen elvesztettük hiszen nem tudunk velük eljárni éjjelente iszogatni, mondjuk erre számítottam, ez annyira nem is visel meg. Inkább az előbbi kettő.

Szerencsére nem!

Két igazi jó barátnőm volt, ők megmaradtak, pedig egyiknek sincs még gyerekük. Sőt, az egyik egyedülálló. A férjem részéről pedig szinte összes barátnak van már gyereke, így amikor tudunk (nyilván ritkábban), akkor találkozunk.

Mondjuk hozzáteszem, én is tudatosan figyeltem arra,hogy ne mindig a gyerekről beszélgessünk! Mindig ők kérdezték,hogy hogy van, arra válaszoltam ahogy akartam, és utána másról is beszélgettünk.

Igen.

Volt egy barátom 4 és fél évig. Az ő nővére számomra olyan volt mintha az én nővérem is lett volna. Babája született. Imádtam a kicsit, minden nap elmentem hozzájuk, szinte össze voltunk nőve. A srác kidobott, de mégha kidobott volna, de nem, egyszerűen csak eltűnt. Mi utána is nagyon jóba voltunk több mint fél évig. Ugyan úgy mentem hozzájuk, ha 1-2 nap kimaradt már megijedt hogy mi történt hogy nem megyek. Lett egy barátom aki ma már a férjem. Elfogadta, nagyon megkedvelte, összebarátkoztak ők is. Várandós lettem. Egyszer találkoztunk, már nagy hasam volt, ez annak köszönhető hogy Németországba laktunk a férjemmel. A kisfiam 7 és fél hónapos, a barátnőm viszont még nem is látta, pedig itt született Magyarországon. Hívott amíg kórházba voltunk hogy majd bejön, nem jött be. Kb 1 hónapos volt a kisfiam, azt mondta hogy majd eljön és megnézi a kicsit, reméli hogy annyira fogja szeretni a fiam, mint az ő fia engem, de már ha fele annyira ő annak is örül. (Tényleg imádtam őt és a kisfiát is) Szilveszterkor írtam neki hogy akkor most haragszik e, vagy a tesója (ex) miatt nem jön el vagy mi történt?? A munkájára hivatkozott hogy nem ér rá stb stb. Mondtam neki hogy ne egész nap legyen itt csak hagy mutassam be neki a tökéletes kisfiam, 1-2 órának is nagyon örülnék. Persze majd jön januárba... semmi. Rengeteget gondolok rá, minden nap többször eszembe jut, vajon hogy vannak, mit csinálnak. Nagyon fáj hogy így alakult. A facebook-ra posztol a többi barátnőjével közös képeket, látom a fiát milyen nagy és szép. Szerintem már sose lesz az ami régen. Hiányzik. De ha felbukkanna újra, biztos megcsapkodnám hogy hova tűnt eddig, utána megölelném és úgy viselkednék vele mint régen. 😳 de már nem hiszem hogy eljön. Ha látnám az utcán és esetleg megállna, ha össze-vissza beszélne hogy azért nem jött mert stb stb meg majd fog, akkor csak mosolyognék hogy oké. 😟