Idén kezdett egyetemisták ti is mást vártattok ettől az évtől?(előző és mostani félév).
Mióta elkezdődött szeptemberben az "online" egyetem itthon ülök és azt csinálom, mint középiskolában 4 éven át(tanulok, filmet nézek és csinálom a hobbim). Nem tudom egészséges-e ez? Mármint szerintem egy "fiatal felnőtt"-t több inger kéne, hogy érje.
Középiskolában sajnos nem alakult semmi komoly se barát se kapcsolat(F-L). Voltak haverjaim meg egy-két rövidtávú kapcsolatom, de mivel szakgimnáziumban(info) jártam ráadás vidékre nem nagyon alakult ki semmi és én is eluntam magam(kb mindenki éjjel-nappal online játszott valamivel, matek versenyekre járt és a szombati piálós buliról beszélt(engem semelyik se érdekelt)).
Nagyon vártam az egyetemet, mivel úgy voltam vele, hogy majd ott biztos találok nyitottabb embereket, akikkel jókat tudok beszélgetni. Jelenleg a legérdekesebb beszélgetésem anyukámmal zajlik hétköznap, amikor be kell állítanom neki a gépet az otthoni munkára reggelente.
Nekem szerencsém volt, novemberig be lehetett járni, lakhattam a kollégiumban, megismertem a csoporttársaimat, bár még nagyon mély barátságokat azért nem alakítottam ki, de kedvelem őket, megértjük egymást
Igen, másra, nagyobb szociális életre, több eseményre számítottam. Nem volt gólyatábor, gólya-(hét/nap/bál/avató), de kolibuli se.
A helyzethez képest nekem egészen jó volt, eljártunk közösen kocsmázni, sportolni elég rendszeresen.
Az összetartás megmaradt, de azért nagyon más így online.
Meg az is jó, hogy nekem vannak régről barátaim, akikkel tudok találkozni.
De természetesen mást vártam ettől az évtől, és remélem, hogy hamarosan eljön az is.
Sportolni rendszeresen?
Nálunk a szakon a legmenőbb közösség kovácsoló program a kocsmázás volt(amíg lehetett), ahol nem tudtunk miről beszélni, mivel senki se járt egyetemre(nem volt közös élmény) + alig ismertük egymást, szóval a legjobb téma a tanárok életképtelensége volt az online órákon.
Mondanom se kell, hogy nem sok mély barátság köttet.
Nagyon meg tudlak érteni. Én vidéki vagyok, szóval több tyúklal
találkozok, mint emberrel 😅
Emgem se érdekel a kocsma sem, meg a tanárok életképtelensége sem. Teljesen antiszoc depressziós bolondnak érzem magam, és csak ülök egész nap a gép előtt, a szemem már vagy 6 dioptriát romlott, a gépem lassan meghal.. lehet éppen beszélgetek azokkal a kevesekkel, akiket megismertem, de nagy barátság nem tud kialakulni, ahogy te is írtad.
Hát szívás..
#6-nak. A futásért nem vagyok oda, de pl röplabdáért igen, szóval ja épp ez, lehetne ismerkedni hasonló érdeklőséi kör alapján, de nem tudok, mivel minden zárva.
A könyv olvasás engem csak egy ideig foglal le, napi 1-2 órával nincs baj, de amikor 3+ órát olvasok egy kicsit ki is lépek ebből világból és nehezen tudok visszajönni.
Itt főként azzal van a baj, hogy 0 külső inger ér. Utoljára korombeli emberrel 1 hónapja találkoztam és szerintem ez biztos nem tesz jót egy "fiatal" felnőtt "fejlődésének".
én nem vagyok elsőéves, de énis mást vártam😅...lehet valaki el tudja foglalni magát otthon, én is ideig-óráig, de nekem kellenek az ingerek, a társas kapcsolatok, nem vagyunk egyformák és engem egy közös kávézós beszélgetés a barátaimmal, közös programok töltenek fel a leginkább, nem a kötögetés (az sem rossz, de nem attól leszek boldog)
úgyhogy, mivel az egyetemről az összes barátom messze lakik teljesen üresnek érzem magam, nincs napirend, az otthon összefolyt a sulival és úgy érzem kifolyik a kezem közül az idő
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!