Depresszióval, szorongással küzdő középkorú nőként beszéletnék, barátkoznék hasonló cipőben járó férfiakkal. (?)

1

Teljesen megértem, hogy így gondolod.

Én azért keresek beszélgetőpartnereket, barátokat, mert még amikor nagyon mélyen vagyok, akkor is pár perc csetelés, telefonbeszélgetés után már kicsit jobban leszek. Egy sorstárs olyat tud nyújtani, amit a családom és az emberek nagyon nagyon nagy része nem.

Különböző mélységű a depresszióm és különböző tünetekkel jár, van, amikor egész jókat tudok nevetni és az gyógyító. Az is gyógyító, hogy valaki meghallgat és megért. Az is gyógyító, hogy én meghallgatok valakit és megértem.

4

Látom, hogy nem nekem írtad az önsegítő csoportokat, hanem az 1-esnek.

Én kórházban nagyon szeretem a csoportokat, de amikor nem vagyok kórházban, akkor több okból sem. Az egyiket nem szeretném leírni, a másik meg az, hogy elég introvertált vagyok és egyébként mondjuk 20 depressziós ember tényleg eléggé le tudja húzni, le tudja fárasztani egymást.

6

Szegényem. :(

Vannak sajnos, igen. Hol gyengébben, hol erősebben. A lítium mondjuk ezeket a gondolatokat elmulasztja, csak mondjuk nekem tönkrement tőle a pajzsmirigyem (egy időre). Úh. lítium kilőve. Még az elemeket sincs értelme nyalogatnom.

8

"és ez másokat is motiválatlanná tesz"

Nem csak motiválatlanná, hanem tanácstalanná és tehetetlenné, ami annyira erős érzés lesz egy idő után, hogy inkább elkezdenek úgy gondolni a depire, mint valami olyasmire, ami nincs is, amit szimplán jó gondolatokkal, mozgással, sporttal, helyes táplálkozással, folyamatos értelmes elfoglaltságokkal simán el lehet mulasztani. Sajnos ez egyáltalán nincs így.