Van olyan lány, aki benne lenne közös programban? Vakrandiban?

Tudom, tudom. Már általános iskolás koromban pszichológushoz kellett vigyenek.

Máig emlékszem rá...Egy hűvösbe hajló őszi nap volt, tudjátok, amikor még a nyári meleg simogatja az arcodat, de már a szellőben benne van a közelgő tél hűvös lehelete. A sárga falevelekkel tarkított utcán édesanyám ellentmondást nem tűrően húzott maga után, miközben én gyenge kezeimmel próbáltam a széles járdát szegélyező kovácsoltvas-kerítésben megkapaszkodni, minduntalan hiába. A hajamat a szél kócolta, édesanyám pelerinjét az arcomba csapta, de a kora őszi nap még volt annyira erős, hogy könnyeimet felszárítsa.

Amikor beléptünk a fülledt levegőjű váróba a hangulat megváltozott. Édesanyám idegességének helyét feszült várakozás vette át, az én rossz kedvemet pedig különös kíváncsiság kezdte fűszerezni.

- Ne haragudjanak! Az épület passzív hűtéssel rendelkezik - mondta az asszisztens hölgy szabadkozva - Sajnos nem olyan a kinti hőmérséklet, hogy a kazán érzékelje, de mindjárt kapcsolok ventilátort.

Azzal a hölgy kiment. Csinos volt, talán a harmincas évei elején járhatott. Belvárosi garzonlakás, szorgos munka, önutálat és a szerelemre való végtelen vágyakozás áradt belőle. Bizonyára háziállata is volt.

Az óra ketyegett, a levegő kezdett elviselhetővé válni, s épp mielőtt az asszisztens szuszogva bevonszolta volna az ígért ventilátort, a várószoba sarkában álló, eddig szolidan meghúzódó, nagy, kétszárnyas, fehér ajtó jobb oldala kinyílt.

Ősz úr, keret nélküli szemüveg, köpeny, ízléses toll. Magabiztosság. Fürkésző tekintet. Azt hiszem ezt hívják karizmának. A fejével intett, hogy menjek, anyámnak, hogy maradjon. Az irodában rámutatott egy kényelmesnek tűnő székre, amíg ő a tölgy íróasztal mögött foglalt helyet. A süppedős szőnyegek és a plafonig érő könyvespolcok emelkedett hangulatot adtak a helynek. Az orvos előrehajolt. Szürkéskék szemét az enyémbe fúrta. Nagyjából fél percig nézett így rám mozdulatlanul. Majd megszólalt bársonyos, mégis karcos hangon, mely a szívemig hatolt:

- Nagyon szar a humorod, állj már le.

update: Városligetben Magyar Zene Háza kiállítást nézünk.

27: ne csak emlékeztessen, legyek én az égből lecsapó fénylő jel, hogy kezdd újra, dobd sutba a múltat és legyen a jövőd a fénykorod. :3