A magányos nők szoktak lenni ebben a világban?

"Ha a mai világot vesszük alapon, akkor sokan vannak akik gonoszak, gonoszkodnak a másikkal..."

Ez mindig volt.

"Akkor gonoszkodjak én is velük, vagy megtartsam a jó modoromat??"

Ignoráld.

"Én nem értem, régen úgy volt hirdetve a hit, hogy sokasodjatok..."

Igen, ez a hit meg a vallás, ennek semmi köze a valósághoz amúgy.

"Ma meg már pusztuljatok..."

Ezt nem láttam sehol sem hirdetve.

"Sajnálom emberek , de kicsit ki vagyok akadva..."

Én is, de nem értem, hogy te min vagy kiakadva.

#6

Ha ez megnyugtat, ugyanígy vagyok vele. Annyi különbséggel, hogy volt már párom, aki úgy dobott el, mint egy szaros rongyot, pedig a csillagokat igyekeztem lehozni neki 0/24-ben. Az is kevés volt.

Nekem ingadozóak a baráti kapcsolataim.

Talán egy kicsit ezért is lehetek magányos (mindenki másképpen értelmez egyfajta "istenképet", identitást...)

Egy kicsit furának tűnik a kérdés feltevése: mintha azt tükrözné, hogy nem figyelünk eléggé oda a világban történő dolgokra.

Felelősségre vonás képpen hangzik. Minden egyes férfiért mi sem vállalhatunk garanciát!

(Van olyan férfi ismerősöm, akiről már azért mondtam le 20 év ismeretség után, mert szüntelenül keresi a veszélyes élethelyzeteket, lehetőségeket.) Nekem is vannak emberi határaim, nem aggódhatok folyton - ezzel is veszélyeztetve a SAJÁT(!) egészségemet!