Mi adja egy diploma értékét?

A tudás és a munkaerőpiac együttesen. Igen, vannak diplomák, amelyekkel kitörölheti az ember, de ez sokszor nem feltétlenül azért van, mert maga a diploma értéktelen, hanem az illető tudása. Mondok példát. A Bologna rendszernek köszönhetően gyakorlatilag egy 3 éves alapképzés elvégeztével valaki már diplomásnak mondhatja magát. Ugyanakkor vannak végzettségek, ahol ez a 3 év csak alapozás, még ízelőnek is kevés, a Bologna rendszert nem azért találták ki, hogy 3 év alatt lehessen megszerezni azt a tudást, amire addig 5 év kellett, hanem hogy kicsit rugalmasabban lehessen kezelni a specializálódást, a szakok átjárhatóságát. Mégis vannak, akik azt mondják, nekik elég volt ez a 3 év. Biztosan mindenhol elegendő is lesz? Természetesen nem. Vannak helyek, ahol igen, de sokszor ezek a helyek nem is feltétlenül az adott diplomával korreláló állást kínálnak, inkább csak annyi a lényeg, hogy a felvételre jelentkező embernek legyen sütnivalója.

Másik példa: pár évvel ezelőttig gyakorlatilag nem volt korlátja annak, hogy ki hány évig csücsül az egyetemen. Így fordulhatott elő, hogy egy 5 éves egyetemet 10 év alatt végeztek el egyesek, de ismerek olyat is, akinek a 3 éves Bsc képzést sikerült ennyi idő alatt. Milyen lehet ennek az illetőnek a tudása, a hozzáállása? Mire az államvizsgához ér, mire emlékszik az 1. éves tananyagból, de akár 2-ból? Nyilván nem sokra. Ha egy állásra 2 jelentkező van, ahol az egyik kijárta az 5 éves egyetemet, esetleg fel is tud mutatni némi TDK eredményt, mellyel bizonyítja szakmai érdeklődését, nyilván ez az illető lesz felvéve és nem az, aki 10 évig csücsülte végig a 3 éves szakot és egy keresztkérdésre már nem tud válaszolni, mert 8 évvel ezelőtt látott utoljára olyan gépet, amit a munkakör során kezelni kellene.

A bölcsész szakok azért szoktak lenni általában ilyen értéktelennek tituláltak, mert egyrészről relatív könnyű bekerülni, a felvételizők szívesebben írnak egy jó magyar érettségit, mint mondjuk fizikát; másrészről sok a jól hangzó szak, de hogy valójában mi van mögötte, az akkor derül ki, amikor már bent csücsül az illető. A lediplomázottak zöme végül azért nem tud elhelyezkedni a végzettségével, mert nem akar abban dolgozni, mert nem tudta, hogy mit is lehet vele kezdeni. Ismerek olyat is viszont, aki egész életében levéltárban szeretett volna dolgozni, kijárta, amit ki lehetett, történelem szak, pHD, kiváló nyelvtudás 3 nyelvből. Jelenleg a bécsi levéltárban dolgozik jó pénzért. Ő megcsinálta, mert meg akarta. Ismerek még egy embert, aki mikor éppen az alapképzést csinálta történelemből, kitalálta, hogy ő is levéltárban szeretne dolgozni. Azóta is csodálkozik, hogy az egy szem BA diplomája miért nem elegendő ehhez (összehasonlítva az előtte említett példával, az utóbbi végzettsége ehhez az álláshoz értéktelen, egy nulla, holott mindketten elmondhatják magukról, hogy történelemből van diplomájuk).

Nem beszélve a kereslet-kínálat részről. Ha van 10 állás egy jelentkezőre, vagy 10 jelentkező 1 állásra, akkor értelemszerűen az egy jelentkező végzettsége fog felértékelődni és ő maga áll alkupozícióban, míg a 10 jelentkező próbál minél többet felmutatni, hogy az ő tudása többnek tűnjön a másiknál akkor is, ha egy dolgot mindannyian elmondhatnak magukról: hogy rendelkeznek a kívánt végzettséggel, tehát ez önmagában nem fog értéket képviselni, lesznek egyéb skillek, kompetenciák, amelyek alapján eldöntik, kit vesznek fel. Értéktelen lesz maga a diploma? Hát attól függ, kinek a szemszögéből nézzük. Akit nem vettek fel, lehet ezt fogja hinni, hiszen 8 társával együtt ott áll munka nélkül, de akit felvettek és azzal foglalkozik, amivel szeretne, az nem biztos, hogy evvel egyet fog érteni.