Így érdemes egyetemre menni?

Idén érettségiztem és az utóbbi jó pár évem nagyon rémes volt , rengeteg lelki sebet szereztem , amik még nem gyógyultak be.

Mindig is egyszerű, szégyenlős és zárkózott , nehezen megnyíló típus voltam. Hála Istennek hitben sokat erősödtem és emellett ki is mertem állni. Soha senkire nem erőltettem rá semmit , de mivel néha nem egyezett a véleményem pár osztálytársammal , kinevettek , hanyagoltak , volt hogy az egész osztály előtt megaláztak , ahelyett hogy tiszteletben tartották volna , hogy más a véleményem ( katolikus iskolába jártam) .

Szerintem ez a sok sebzettség tudatalatt is befolyásol , mert észre vettem magamon , hogy “félek” , ha csak tehetem kerülöm a korosztályomat. Gondolom így próbálom magam megóvni egy újabb sebtől.

A bátyám 9 évvel idősebb tőlem. Az ő korosztályával jól megvagyok , kedvelem őket .

Beadtam a jelentkezésemet egy egyetemre , nappali tagozatra , de most már elbizonytalanodtam ezen az egészen , hogy ez jo ötlet lenne-e. Mivel még a “mostani” sebeim sem gyógyultak be , félnék újabb és újabb bántásoktól, megalázásoktól. Úgy hallottam, hogy ez egyetemi évek főként a kocsmázásról és szexről szólnak . Én nem bírom az italt , alkalmi kapcsolatokban meg nem vagyok benne , szóval bennem van a félsz , hogy ezek miatt ismét ki lennék közösítve, nem találnám a helyem.

Azon gondolkoztam, hogy érdemesebb lenne inkább levelezőn elvégeznem, hisz valószínűleg idősebb társaim lennének , de viszont akkor dolgoznom is kellene és nem tudom bírnám-e a kettőt együtt .

Az is megfordult a fejemben , hogy inkább nem is megyek egyetemre , hanem inkább elmegyek dolgozni.

Tanácstalan vagyok, mit tehetnék?