Megéri a mai világban tanárnak tanulni? Matematika- történelem szakos tanár szeretnék lenni. Még van egy évem a középsuliból, de már régóta tanár szeretnék lenni.

Anno 11 éve pont így voltam, mint te. Aztán végül a környezetem lebeszélt és utólag azt mondom, hogy jól tették.

Végül programozó lettem.

Most olyan fizum van, hogy egy szép lakásban élünk, szép autónk, van pénzünk utazni és szórakozni.

Azok az ismerőseim, akik tanárnak mentek, a többségük már pályát váltott, aki maradt az meg 20-án már azt matekozza, hogy hogyan húzza ki hó végéig és azon filózik, hogy hova költözzön, mert nem jön ki az albi a fizuból, sajátra meg esélye nincs.

Matekosként valóban nagyon keresett leszel, valamint mivel sokaknak nehéz a matek, kis plusz pénz lehet a magánóra tartása.

Én is szívesen tanítanék, de végül más szakmát választottam - elsősorban a pénz miatt.

Édesanyám tanító, de azért mindig is jól éltünk. Nem luxusban, de megvolt mindenünk. (Hozzátenném, 18 éves kora óta dolgozik, így azért kap bónuszt a pályán töltött évek miatt, ráadásul 20 éve intézményvezető)

Lényeg ami lényeg, szerintem meg lehet élni tanári szakból is, de az tény, hogy egyáltalán nem fizet jól a tanár szakma, pláne ha azt nézed mennyit kell tanulni érte.

Erre nem lehet mit írni, hogy megéri-e. Kinek milyen igényei vannak és mit tart fontosnak, mit jelent számára a karrier, azt csinálja-e inkább, amit igazán szeret, de kevesebb pénzért, vagy elmegy egy multiba, ahol sokkal többet lehet keresni adott esetben...

Ezekre a kérdésekre mindenki más válaszokat ad. Én is tanár voltam, de otthagytam, mert 30 éves koromra még ott tartottam, hogy tanári fizetésből a saját autó, lakás, családalapítás elérhetetlen messzeségben volt, és ott voltam, hogy ha a pályán maradok, akkor ezeket soha az életben nem fogom elérni, annyira irreálisak a tanári bérből. Nekem nincs semmilyen hátszelem, nincs örökségem, nem támogat senki, teljesen a nulláról indultam, és a magam erejéből kell mindent előteremtenem. Márpedig havi nettó 160 ezres fizetés már ne is haragudj, de teljesen reménytelen perspektívát tár elém a jövőt illetően. Persze lehet ezt felfelé tornázni pl. osztályfőnöki pótlékkal, magánórákkal, illetve valamennyi fizetésemelés is van időnként, de akkor is ott vagyok, hogy 10 év múlva is csak a nettó 200 ezer körüli kategóriában fogok keresni.

Lehet, hogy anyagiasnak tűnök ezek alapján, és az is lehet, hogy most furán hangzana, ha azt írnám, hogy a kezdet kezdetén én is hivatásnak fogtam fel a pályát, és egyébként szerettem is tanítani, nem ezzel a részével volt a gond. A gond ott van, hogy eltelik 3-4-5 év, és semmi előrelépést nem fogsz tapasztalni az életedben, és óhatatlanul elkezdesz azon gondolkodni, hogy vannak olyan pályák (cégeknél, vállalatoknál, minisztériumi intézményeknél), ahol ismerőseid, volt osztálytársaid dolgoznak, és 3-4X annyit keresnek, mint te. És azok alapján, amiket mesélnek, elgondolkodsz rajta, hogy ezekhez a munkákhoz sem kell több tudás, és ráfordított munka, mint ami kell a tanításhoz (sőt...). A végén pedig fel fogod tenni a kérdést, hogy megéri-e tanítani, ha mást is csinálhatsz (egyébként kevesebb stresszel), sokkal több pénzért?

Nyilván, aki egy gazdag ember felesége vagy jó hátszele van, támogatják vagy örökölt vagy nyert a lottón, az lehet, hogy könnyebben van azon az állásponton, hogy a hivatástudat fontosabb, mint az anyagiasság, és az ilyenek leszólnak engem. De pont erre mondom azt, hogy ezek a dolgok mindenkinél másképp alakulnak, fogalmam sincs, hogy neked megéri-e tanítani, ezt majd egyedül csak te fogod tudni eldönteni.