Milyen a neurológia osztály?

Nővérek fognak feladatokat adni, és nővéri feladatokat kell a gyakorlat alatt végezni. Én a SOTE-n anno, 2015-ben az urológiai klinikán csináltam, ott nem kellett sok ilyesmit csinálni, de nyilván ez függ az ápolóktól, attól, hogy milyen betegek vannak aktuálisan, stb, stb, igazából nem tudom, melyik klinikán lehet ezt annyira biztosan elkerülni.

Ezek a dolgok nem túl gusztusosak, de jó alkalom arra, hogy megtanulj hozzányúlni félelem/megilletődöttség nélkül a rossz állapotú emberekhez. Ezekhez ugyanis még nem kell akkora tudás, gyakorlottság, viszont ahogy egyre többet csinálod őket, és érsz emiatt hozzájuk, egyre jobban megszokod. Az sem árt, ha tanulsz manualitást, jobb helyeken nem csak segédápolói, hanem tényleges ápolói feladatokat is kaphatsz ezen a gyakon, amik aztán lesz, hogy jól jönnek orvosként is. Sokan ténylegesen nem is értenek az ápolói feladatokhoz, nem tudnak összeállítani és feltenni egy infúziót, berakni egy kanült, katétert (bár férfiaknál az orvosi kompetencia) megvénázni a beteget, mert nincs meg hozzá a manuális gyakorlatuk. Amit pont az ilyen gyakokon kellene megszerezni. Az is tény, hogy sokszor lelkeseknek is nehéz megszerezni, ha félénkebbek, mert a nővérek kimondottan bunkók és lerázósak tudnak lenni az orvostanhallgatókkal, kihasználják, hogy még alattuk állnak a hierarchiában, emellett mivel az a tapasztalatuk, hogy az orvos amúgy sem csinál meg semmi ápolói feladatot, feleslegesnek látják azzal rabolni a saját idejüket, hogy egy tapasztalatlan embernek segítsenek. Sok orvostanhallgató segédápolói munka vállalásával oldja meg, hogy végül valós gyakorlatot szerezzen, amennyiben szeretne szerezni. Viszont ha jó viszonyt alakítasz ki (pl. pfújolás nélkül pelenkázol és ágyazol) jó eséllyel lesz nővér, aki szívesen von be téged komolyabb ápolási feladatokba is. Én amúgy idegsebészeti intenzíven voltam annó, ott mi részt vehettünk a viziteken is, és ha nem volt dolog, nézhettünk orvosi dolgokat is.

Menj a szemészetre.