Milyenek a pszichológián végzettek kilátásai, lehetőségei?

Pályaváltó pszichológus vagyok.

1. Az elhelyezkedés attól függ, hogy milyen szakirányra mész mesterre. Szervezetpszichológusként jól jársz. Még kognitív szakirányon is, mert lehetsz kutató egyetemen és ugyanúgy multinál is vannak lehetőségek interdiszciplinárisabb területen. Klinikai szakirányon sokáig nem engednek önállóan dolgozni bizonyos csoportokkal és csak asszisztens leszel meg tanácsadó.

2. Nagyjából 10 év. Ez talán a leghosszabb szakirány, mert mesterszak után a terápiás képzések és az önismereti tréning mellett szükséges egy 4 éves ráépülő képzés elvégzése is. És természetesen a mesterszakot követően mindent magadnak kell finanszírozni jellemzően. Tanácsadóként hamarabb, klinikai szakpszicholókusként később szabadulsz úgymond.

3. Ezt sajnos nem tudom, nem dolgoztam a szakmában soha és nem is erre szakosodtam. Alapvetően azon lehet segíteni, aki engedi. Van, akivel semmit nem tudsz kezdeni, hiába rendelik el, csak szakvéleményt írni róla. A kényszerkezeléseket többnyire pszichiáter kollégák végzik vagy esetleg velük összedolgozva szoktak pszichológusok is részt venni benne.

4. Más a két szerepkör, máshonnan közelítenek. Tekints rá úgy, mint két, egymást részben átfedő halmazra. A fő különbség, hogy a pszichológus nem írhat fel semmilyen gyógyszert. Más módszertant alkalmaz, másak az eszközök. Problémától és személytől függ, kire van szükség épp. A lenézést kétlem, hasonló a viszonyuk, mint az orvosok és a szakápolók esetében.

5. Alapszakon nem kell. Mesterszakon nem vagyok benne biztos, nekem nem kellett. További képzések esetén valószínűleg kelleni fog egy klinikusnak.

6. Állami szférában ne várj sokat. Bérsávok vannak, elég alja sajnos. Aki multinál dolgozik, mint szervezetpszichológus vagy kutató pszichológus, az azért nem keres rosszul. A magán sokösszetevős, Budapesten egy ülés 10-20 ezer forint, de ez nem egy munkaóra, mert előtte és utána is időt vesz igénybe, ott a rendelőbérlés, a szupervízió, szóval lejön belőle egy csomó más dolog is. Mindenképp jobban lehet vele keresni, mint állami szférában, de azért az elején ez is döcög. Ha jó vagy a szakmában, megfelelő tapasztalatod és különleges terápiás és módszertani képzettséged van, akkor fel tudod azért tornászni a béred elég magasra.

De alapvetően ha jól akarsz keresni és hamar akarsz végezni a tanulmányaiddal, nem ez lesz a te utad. Ez egy elég komoly befektetés, ami sokáig bizonytalan is marad, hogy megtérül-e. És sokan ezért adják fel és hagyják el a pályát vagy keresnek azon a szinten valamit, ahol kifogytak a pénzből vagy a motivációból. Sokáig tart, mint egy orvosi, de kevésbé bebiztosított.

Annyit tennék hozzá az előttem szólóhoz, hogy a helyzet azért annyira nem rossz, ha valaki a klinikai pszichológiát választja. A program lényegében a következő:

1. A mesterképzés elvégzése után általában könnyen el lehet helyezkedni kórházakban. A fizetés alacsony, de nem kell megszakadni sem a munkában.

2 Elhelyezkedés után el lehet kezdeni a klinikai pszichológus szakvizsgára készülést. (Ezért kell az álláshely, mert klinikai gyakorlat nélkül nem lehetsz klinikai pszichológus.) Közben szupervízor mellett már fogadhatsz magán-pácienseket mondjuk egy héten 2-3 estére, ami már komoly jövedelem-kiegészítést hoz.

3. Négy év után le lehet tenni a klinikai pszichológus szakvizsgát. Innentől már a legtöbb magánterápiát szupervízor felügyelete nélkül is vállalhatod.

4. Ha időközben felfut a magánpraxisod, átmehetsz a kórházban félállásba, s akár minden nap fogadhatsz délután és este mondjuk 3-4 magánbeteget. Ez már jelentős jövedelemmel jár, mert egy klinikai szakpszichológus elkérhet minimum 10 ezret egy óráért.

5. Ha minden nagyon jól megy, és teljesen önállósodni akarsz, akkor újabb 5 év után le lehet tenni a pszichoterapeuta vizsgát. Ez feljogosít arra, hogy otthagyd a félállást is és teljesen önállóan dolgozz.

Klinikai pszichológusokra nagy a kereslet, és ha klinikai pszichológusként befutsz, igen komoly jövedelemre tehetsz szert a magas óradíj miatt. Ráadásul sok a sikerélmény és a hálás betegek is erőt adnak. Ugyanakkor a lelki állóképesség, a végtelen türelem és a kedves, figyelmes természet mindenképpen kell hozzá. De arra számíts, hogy 35-40 éves korodtól fogsz csak igazán jól keresni vele.

PhD hallgatóként csak megerősíteni tudom, viszont az állami kutatói pálya szintén nem igazán éri meg, hiszen itt is bérsávok vannak és nagyon tehetségesnek kell lenni a pályázatokhoz. A BTK-t nem szívesen támogatja az állam, az az igazság.

Céges pszichológusként és klinikaival jól jársz, viszont céghez sajnos ugyancsak nem könnyű bejutni, ezt az ismerőseimtől tudom. Lenne rá igény, csak éppenséggel nem szeretnek a cégek foglalkozni ezzel, vagy legalábbis nem eleget, pedig kéne.

A magas fizetés elérése teljesen bizonytalan, az viszont biztos, hogy valamilyen munkát mindenképpen találsz mindig.

Ledoktorálni viszont nem éri meg, ha az ember nem akar egyetemi oktató lenni, mert nagyon sok a 4 (+1) év és mellette elég nehéz dolgozni, ösztöndíjasoknál legalábbis nem nézik jó szemmel az oktatók általában, ha mellékállás is van.

Vagy az PhD-zik aki 10 éve a szakmában van és még szívesen tanulna/kutatna mellette.

De valamilyen munkája tényleg mindig van a pszichológusoknak.

Kecskeméten nagyon hiányos a pszichológus.

Rengeteg "szar" van, aki csak pénzért csinálja, és nem komolyan.

Például az öcsémnek is kellene pszichológus, be is jelentkeztünk, és 3 hónap múlva tud fogadni. Felháborító.

Köszi, hogy lepontoztátok!

#6 Igen ennyire rossz a helyzet vidéken.

#7 Jól magyarázta el :) így gondoltam én is, csak nem volt kedvem kifejteni.

#9: Még a legszerényebb becslések szerint is egy adott időpillanatban legalább minden tizedik ember klinikailag diagnosztizálhatóan lelkibeteg. Ehhez képest egy 100 ezres megyeszékhelyen a magánrendelést is folytató klinikai pszichológusok száma tipikusan nem éri el a huszat. S persze a döntő többségük csak mellékállásban fogad magánbetegeket, mondjuk heti 3-szor 4 órában. Ehhez jön még az állami szektor (általában pocsék) pszichoterápiás rendelése, ahol szintén mérsékeltek a kapacitások. Mindez azt jelenti, hogy legfeljebb 300 páciens kap minőségi (magán) pszichoterápiás ellátást, s egészen biztosan 1000 alatt van az összes, ellátást kapók száma. Vagyis egy ilyen városban legjobb esetben is csak minden tizedik lelkibeteg ember jut el klinikai pszichológushoz. A többi meg csak szenvedjen magában, főjön a saját levében, a kutyát sem érdekli, mi lesz vele. Körbehívogathatja elkeseredésében újra és újra a helybeli pszichológusokat, mind lepattintják. Bármilyen más betegség ilyen fokú ellátatlansága óriási felháborodást keltene. A lelki betegségek legalább annyi szenvedést okoznak, mint a testiek, ráadásul a lelkibeteg emberek a környezetüket is terhelik és a munkájukat sem tudják jól ellátni. Egyszóval a klinikai pszichológia az egészségügyi ellátás mostohagyereke, beleértve a magán ellátást is. Mindig is az volt. Hiába van az alkotmányban az egészséghez való jog deklarálva, a valóság az, hogy lelki betegségek esetén ez nem több írott malasztnál. A szőnyeg alá van söpörve egy súlyos ellátás-hiány és az égvilágon senki nem akar vele ténylegesen foglalkozni.

A vidéken magánrendelést folytató klinikai pszichológusok tudva tudják, hogy ez a helyzet, hogy emiatt ők diktálhatnak, s egy részük ki is használja ezt úgy, hogy szó szerint válogat a potenciális betegek között. Nem egy esetben megtörtént velem, hogy az alapján utasítottak el engem tapasztalt klinikai pszichológusok, hogy megmondtam a telefonban, milyen lelkibetegséggel diagnosztizáltak. Tényleg így folynak a dolgok: a "könnyebb esetekre" állnak rá, hiszen azért ugyanannyi óradíjat lehet kérni, és ilyenekkel is betelik a naptár. A "nehéz esetek" tőlük akár föl is fordulhatnak, holott épp nekik volna a legnagyobb szükségük pszichoterápiás ellátásra. Ha belegondolunk, a pszichoterápiás ellátottság terén nagyjából ott tartunk, mint néhány fejlődő afrikai ország, ahol emberek szürkehályogban megvakulnak, mert nem jutnak el olyan orvoshoz, aki elvégezze ezt az egyszerű egynapos műtétet. Felháborító, ami folyik.