Bölcsész hallgatók, utólag mit mondanátok erre?

Tanulni, váltani sosem késő. Én olyan helyre mennék, ahol kamatoztathatom a nyelvtudásom. Szintén bölcsész karon végeztem, de egy percig se bántam, hozzám ez áll közelebb, nem a gyakorlatiasabb dolgok, szép dolog a mérnöki, műszaki meg orvostudományi pálya, csak nem érdekel és nem is bírtam volna. Nem olyanok a képességeim, más a világom, nem én vagyok.

A megszerzett tudásomat nap mint nap kamatoztatom a munkám és a magánéletem során, én mindenkinek javasolnám, hogy legalább ezért a más szemléletért üljön be pár évre még az iskolapadba. Persze mikor kikerültem a dipi után a suliból, az önállósodás és a függetlenség hozott még újdonságokat, de a sulit abszolút nem bántam meg. Mindenkinek más az erőssége, nem lehetsz egyszerre életmentő a mamának, vagy építész a családnak. A tudásod és a képességeidet továbbra is bővítheted, én két sulit végeztem, egyikben sem dolgozom egyelőre, de másokat segítem és ez volt a vágyam mindig is. Szerintem túl sokat vársz el magadtól. Váltani viszont sosem késő, attól még amit megszereztél, az már a tiéd. :)

Hadd meséljem el a személyes példámat, ami szöges ellentéte a tiédnek: én érettségi után azonnal elkezdtem az orvosi egyetemet. Az elején nagyon lelkes voltam, szorgosan tanultam - de nem bírtam. Megtanultunk újraéleszteni, király, de már az első anatómia bonctermi gyakorlat olyan szorongást idézett elő bennem, amivel nem tudtam mit kezdeni, onnantól folyamatos stresszben voltam. Miután pedig én magam (betegként) töltöttem némi időt kórházban, kezeléseken mentem végig, elegem is lett az egészből, azt mondtam, ez nekem nem hiányzik, nem akarok ebben dolgozni. Átnyergeltem nyelvszakra, több felsőfokú nyelvvizsgám van nekem is, és roppantul élvezem, hogy semmi közöm az egészségügyhöz.

Szóval nézd, attól még hogy neked időközben megváltozott az érdeklődési köröd, vagy különböző események hatására más szemléletmódod alakult ki, nem "illúzió" az egész bölcsészet.

Érdekesnek találom, amit írtál, de mint fogorvos, biztosíthatlak, hogy ilyen problémáink nekünk is vannak :) tudom, azt írtad, hogy bölcsészek véleményét kéred, de mégis szeretnék reflektálni arra, ami írtál.

Mi ugyanúgy burokban élünk. 4 éve dolgozom már fogorvosként, mégis egy pár hete jött a felismerés, hogy sok esetben azért nem tudom megértetni magam a betegeimmel, mert nem egy nyelvet beszélünk. Sosem használok szakkifejezést, és mivel olyan családból származom, ahol senki nem egészségügyis, mindig próbálok visszanyúlni az egyetem előtti "nem tudásomhoz" és aszerint kommunikálni a pácienseimmel. Csak az a baj, hogy már az egyetem előtt is nyilván ez érdekelt, ilyen világban mozogtam, ami nekem alap dolognak számít, az lehet, hogy a székemben ülő Kasszás Arankának teljesen új információ. Ez is egyfajta burok, mert abból indulok ki, hogy amit én tudok a világról, azt ugyanúgy tudja más is, holott ezek szerint nem. Nevezhetjük ezt aluledukáltságnak (sajnos sok esetben amúgy tényleg erről van szó), vagy más érdeklődési körnek, a lényegen nem változtat.

Amit én tanultam, sokszor az is csak illúziónak tűnik a való élethez képest. Hányszor sírok magamban, hogy de hát a tankönyvben nem erről volt szó, csak sajnos a tankönyv nem számol bizonyos szubjektív, emberi tényezőkkel, amivel nekem muszáj.

Nekem is sokszor eszembe jut, hogy mi lenne, ha ezt vagy azt tanultam volna. DE ilyenkor arra is gondolok, hogy valszeg akkor a fogorvosokat irigyelném. Nem gondolnám ,hogy rossz döntés volt ez a BTK, ha alapvetően boldog vagy abban, amit csinálsz, hiszen minden szak csak egy újabb burok, mindegyik a saját problémáira koncentrál és azokat nagyítja fel. De hát az egyetemnek nem is az a feladata, hogy a való életre felkészítsen, hanem hogy adott tudományból átadjon minél többet a hallgató számára. Ez nem mindig egyenlő azzal, ami végül kint vár ránk. De attól még lehet érdekes, hasznos és ami legfontosabb: megtalálhatja benne az ember a boldogságot.

Én szintén nyelvszakosként végeztem alapszakot és hasonlóképpen érzek, mint te.

Egyetem után fordítóként helyezkedtem el és addig ott dolgoztam, míg meg nem szűnt a cégünk. Utána kimondottan fordítóként nem találtam állást, így elmentem külföldre fizikai munkát végezni. A vírus miatt kellett hazajönnöm.

Most újra itthon vagyok és épp tanfolyamokat nézegetek, mert rájöttem, hogy zavar, hogy nincs egy néven nevezhető végzettségem. "Alapszakos bölcsész". Ez mi? Csak összezavarja az embereket és ha jól meggondolom, nincs is mögötte semmi. A cégeket nem érdekli, hogy értem a szintaxist meg a morfológiát. Más tudást várnak el. Szeretnék valami értelmeset tanulni, de akkora csalódás volt az előző, hogy félek belefogni újba, így csak nézelődök.

A tolmácsolás klassz lenne és sokat gondolkodom rajta, de nem segít az introvertált személyiségem egy olyan szakmában, ahol folyton kapcsolatot kell teremteni és beszélni. Vagy az ingatlanos szakma is hasonló. Így folytonos dilemmában vagyok.

#4-es, velem ugyanez történt, csak nem mentem ki külföldre fizikai munkát végezni. A fordítás és a tolmácsolás szerintem elég más készségeket kíván, a tolmácsolásban én sem lennék jó.

Én 2,5 évig dolgoztam fordítóként, de nekem is megszűnt az a munkám. Vállalkozóként egyelőre nem merek belevágni, alkalmazotti 8 órás munkát pedig nem találtam német fordítóként.

Én elkezdtem levelezőn mást tanulni, de elég nehéz egy más terület a tipikus bölcsész beállítottságom miatt.

Kérdező, én is úgy érzem, hogy nem értek semmihez, de ez nem csak a BTK-s szakokra igaz, ha a te példádból indulunk ki. Az összes társadalomtudományi vagy gazdasági képzés is ebbe a kategóriába eshet, ha úgy közelítjük meg, hogy nekik bár konkrétabb végzettségük van, de ugyanúgy irodában ülnek, és nem mentenek életeket.

Annyit még hozzátennék, hogy értem, amit mondasz, én is részben így érzek.

Azt nem sajnálom, hogy ezt tanultam, mert nekem tényleg ez a szak volt a vágyam, de én is úgy érzem, hogy nem értek semmi kézzelfoghatóhoz. A szakfordítói végzettségem mondjuk megfoghatóbb a munkáltatók számára is, mint az alap + mester bölcsésdiplomám.

Én úgy érzem, hogy a mesterképzés már teljesen fölösleges volt, tudásban nem adott hozzám semmit, de az alapot, ha újrakezdhetném, akkor is megcsinálnám, csak esetleg már előbb elkezdenék azon gondolkozni, hogy emellé még kelleni fog valami más végzettség is.