Vannak olyanok, akik egyetemre kerültek vagy szakmát választottak de rövid időn belül rájöttek hogy még sem azt akarják csinálni?

Nem biztos, hogy előrébb lennél.

Számtalan olyan példát láttam, akik torkukon lenyomták az elkezdett sulit/szakot/tanulmányt.

Mégse jutottak előrébb.

Jómagam és ismeretségem, barátaim körében is vannak, akik kényük-kedvük szerint váltogattak (még ha ez pl vitákat eredményezett a szülőkkel).

Nekem megérte.

Pl ugyan tanultam a hátrahagyott suliban sok mindent is, amit felhasználtam a magam kreatív módján + másik szakokra is átengedtek/beengedtek a szakmai tanárok, amint végeztünk a kiadott feladatokkal.

Sok anyaggal, technikával, eszközökkel ismerkedtem meg, ám otthagytam, mert rengeteg kötelező, nem falhasználható dolgokat is tömték.

Későbbiekben bővítettem tudásom, több művészeti ágba és egyéb szakmákba is bepofátlankodtam. Pl fogtechnikus, asztalos, kárpitos ismerősökhöz.

Mindenhonnan átvettem valamit, melyeket beleépítettem sajátos kis alkotói világomban.

Idén termékeim prototípusait modellezem, kivitelezem már.

Minden elő van készítve a betoppanómhoz.

Egyik barátom több sulit is offolt, jelenleg 40+ ő.

Szintén mindenhonnan épitkezett s hasznára fordította.

Otthon a műhelyében szorgoskodik, imádja az elektronikát, szereléseket + fotós.

Kényelmesen eltartja gyerkőceit, párját s nem szenvednek hiányt semmiben.

Vagy pl ott van exem.

Csak egy érettségije van. Otthagyta az egyetemet, a zeneszakos sulikat.

Kereste azt, ami számára ideális.

Meg is találta s keményen beleállt és küzdött.

Mára játéktervező, aki a sztori és zene iránti szenvedélyét is kiélheti alkotás alatt.

Több játéka is kint van a piacon. Pc-re, xboxra stb.

Az, hogy rágódsz azon, amiből anno amúgy is kiábrándultál... Felesleges.

A múlton rágódni felesleges.

Csak merítsd ki azokból a tanulságot vagy/és tudást.

Az hogy jelenleg ki hol tart, ne feledjük: nem csak ez az egy dolog határozza meg, mint pl ezesetben a félbe hagyott suli.

+sose késő.

Dédim pl 80+osan tanulta meg az angolt.

Ne rágódj, ne kattogj negatív formában, inkább keresd meg a számodra ideálisabb opciókat s mit tudsz kihozni magadból.

Ismerd meg jobban önmagad.

Pozitívumok, személyiséged, képességek, miket szeretsz, mikhez értesz, miket tanulhatsz még, mit hogyan hasznosíthatsz, kamatoztathatsz... Stb

S érdemes tudni a negatívumokat is magadról minden téren.

Úgy tudsz hatékonyabban kiépíteni számodra ideálisabb világot.

Pl mi introvertáltabbak vagyunk (főleg én).

Azaz az emberek, több ember jelenléte zavaró s leszívja az energiaszintünket.

(vannak tévhitek az introvertáltakról, de abba nem megyek bele)

Műhelyben egymagam vagyok, vagy párom csatlakozik.

Olykor harmadik személy kisegítőként van jelen, ofc nem ingyen.

Ők abszolute nem zavarnak és szívnak le, de pl egy vendéglátás nekem pokol lenne (volt is, a nap végén elvonultam és egyből aludtam).

A fotózáshoz max pár modell kell vagy esküvő esetén barátunknak belefér pár alkalom, nem olyan nagy százalékban into mint pl én, szerelésnél meg elvan magában.

Exem, saját kialakított köreibe megy kikapcsolni, de munkát a 4 fal közt nyugiba végzi, maximum egyeztet grafikusokkal stb.

Első nézőpont:

Introvertált, ambivertált vagy extrovertált személyiség vagy-e.

Aztán jöhet a többi tulajdonságod, mikhez értésed stb.

Merj elrugaszkodni, elmélkedni mindezen dolgokon.

Úgy leszel előrébb, hogy nem a múltban történtekre próbálod fogni azt, hogy jelenleg hol tartasz. Hanem fejlődsz s variálod, teszel a dolgokért, hogy optimális utadat megtaláld.

Anno kb 10 éve én is a múltban kerestem a hibát.

Elvett felesleges 1-2évet ez a mentalitás.

Van akiknél többet is.

Láttam olyan embereket is, akik 50-60+osan is a múlt dolgaira hagyatkoznak, hogy ők jelenleg hol tartanak.

Ezt látva, hallva, majd átgondolva jutottam el arra a pontra: nem akarok olyan életet mint, amit ők maguknak megástak.

Te se akarj így megöregedni, mint ők.