Milyen a rossz tanulási technika?

A praktika nélküli nem biztos, hogy okos. Egyszerűen simán pl nagyon jó a hallás utáni tanulási készsége, “egyszer hallotta, tudja”.

De vannak akik például ülnek a füzet felett és addig olvasnak és olvasnak újra egy egy oldalt, míg vissza nem tudják mondani. Ez a biflázás, magolás, ami ki is fog menni az agyatokból.

Az olvasás utáni tanulás is jó módszer csak nem így, hanem elolvasni 10 oldalt, aztán megpróbálni hangosan vagy magadban vissza mondani. Aztán újra megint elolvasni, megint felmondani hangosan.

Van akinek ez nem jön be. Hát mit lehet tenni, annak ott a memória térkép, mini jegyzet. Elolvasol 10 oldalt, egy oldalra kiírod a kulcsszavakat, az alapján megpróbálod vissza mondani.

Erre mondják, hogy mindenki máshogy tanul.

Az, hogy valaki órán elsajátítja azonnal a tudást, hallás után, egy dolog. Lehet hogy okos, lehet, hogy csak jó a hallás utáni memóriája.

Attól még az olvasó/felmondó/kijegyzetelő diák nem rosszabb, nem butább, csak máshogy tanul.

Volt olyan irigyleméltóan éles eszű osztálytársam, aki mindent megjegyzett hallás után, megúszta a tanulást gimiben és egyáltalán nem tapasztalta ki hogyan kell leülni és tanulni. Ezután viszont az egyetem első évében jöttek a pofonok, mikor 19 évesen kellett rádöbbennie, hogy ott, azon a szinten az ő hallás utáni megjegyzési képessége már semmire nem elég. Akkor most ő okos vagy buta?

Azt akarom mondani, hogy nincs két ilyen szélsőséges kategória, hogy van akinek nem is kell tanulnia mert mindent azonnal megjegyez, a többi meg buta. Ennél sokkal bonyolultabb a dolog, és annyi mindentől függ, hogyan tanul az ember. Mindenkinek eljön az a pont, amikor már nem elég csak figyelni órán. Hogy konkrétan mi, mennyi az anyag, mennyire érdeklődik iránta az ember, mennyi motivációja van, rengeteget számít. És hogy milyen módszerrel tudja az ember a tanulást saját maga számára kivitelezhetővé, sőt talán élvezhetővé tenni, elég szubjektív.