Szerettek logopédusok lenni? Milyen valójában?

Nagyon szeretek.

Pályakezdőként is szerettem, de az eltelt évek alatt, az elvégzett képzéseknek köszönhetően ez fokozódott.

Pályakezdőként is tisztában voltam a logopédia sokszínűségével, de sokkal kisebb módszertani repertoárral rendelkeztem, mint most, így kisebb mértékben tudtam megélni a benne rejlő lehetőségeket.

Majd' 20 év logopéduskodás után már látom, hogy nincs olyan dolog, amit ne lehetne logopédiai fejlesztésben felhasználni, ezáltal annyira sokszínű és kreatív dolog, hogy majdhogynem megunhatatlan.

Melós készülni a foglalkozásokra, fárasztó is tud lenni - fizikailag is, de főleg agyilag -, megnehezítheti a sok, teljesen haszontalan bürokratikus kötelezettség vagy a szülőkkel való esetleges nehézkes kommunikáció (bár ez utóbbiban is sok önfejlesztési lehetőség rejlik). Kimerítő lehet az is, ha nem hagyják az embert dolgozni, csinálni a dolgát úgy, ahogy tudja, hogy hasznos lenne. Nehéz, hogy nem lehet lerakni a munkát a munkaidő végén, hanem szinte folyamatosan jár az ember gondolata azon, mit és hogyan kell majd csinálni, vagy hogyan kellett volna.

Van, aki sajnos elveszti a motivációját ezek hatására.

De a logopédiában az is jó, hogy nagyon sok lehetőségi kör van: gyerekek, felnőttek, beszédindítás, hangjavítás, dadogás terápia, hadarás terápia, beszédtechnika (színészeknek, tv-s szereplőknek, vagy céges alkalmazottaknak, vagy "csak" érdeklődőknek), nyelésterápia, agysérülés utáni rehabilitáció, diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia terápiák, stb. Ezeket pedig elképesztően sokféle módszerrel lehet kiegészíteni - pl. zsonglőrlabdázással.

Ha az ember megunja az egyiket, némi utánajárással, ráképzéssel beletanulhat egy másik területbe.

Ez még a másik nehézsége: pénz kell hozzá, és ez nem biztos, hogy könnyen összejön. A szakmai képzések nem olcsók, viszont állami alkalmazásban kötelező bizonyos időközönként elvégezni bizonyos óraszámú képzést, de azt általában saját zsebből kell megoldani. (Nem állami alkalmazásban is fontosak, mert az egyetemi képzések önmagukban nagyon keveset adnak, épp csak annyit, hogy belekezdjen az ember a logopéduskodásba, de az édeskevés.)

A fizetés pedagógus bértábla szerint van, így meggazdagodni nem lehet belőle. (Pályakezdőként szerintem megélni sem - főleg, ha a fővárosban akar az ember boldogulni.)

Gyakran kell plusz mellékállást és/vagy magántanítványokat vállalni.

Logopédusnak szerintem szerelemből menjen az ember, mert akkor elképesztő élvezetes.

Ha csak muszájból, mert "hát, nem volt jobb" hozzáállásból választaná, akkor érdemes átgondolni, mert se neki, se a tanítványainak nem lesz igazán hasznos.