24 éves vagyok, és ha minden jól alakul, jövőre kezdem csak meg az egyetemet. Kicsit elkésve érzem magam és ez frusztrál. Vagytok így ezzel mások is?

Ne aggódj ezen annyira. Persze én könnyen beszélek, mert én pont az ellenkező helyzetben vagyok (tudtam mit akarok, mindjárt végzek, 21 vagyok és még jól is éreztem magam közben.)

Persze, valami kimaradt, de rengeteg másban előrébb vagy. Pl el tudod magad látni, tartani. Hidd el, ez nagy dolog. A nappalit nem ajánlom. Persze, buli, de azért ebben a korban már nem annyira. Nekem mondjuk a covid kissé keresztbehúzta a dolgokat, de kb fél év volt az, amíg a nappalit kihasználva "egyetemi életet éltem". Sokkal fontosabb, hogy legyenek barátaid, szociális életed, társaságod. Velük hasonló, vagy még jobb élményeket szerezhetsz. Már 20-21 évesen is nagy különbség érzékelhető, ha a társaság mind 18 éves. Tipikusan ivós, gimis sztorizgatás megy. Ez pár hónapig izgalmas. Aztán 1-2 éven belül kezdődnek a szakmai gyakorlatok, kutatások stb. Mindenki nagyon elfoglalt lesz, a kialakult társaságokban lehet leginkább szórakozni.

Szerintem nem ér annyit a nappali. 18-19 évesen igen, nem bánom, hogy nappalira jöttem, de ha most kezdeném, lehet, hogy nem így tennék.

Legyél kolis, ha tudsz, az sokat számít. Illetve rengeteg ösztöndíj létezik.

Ennél már csak idősebb leszel. :)

Én is ennyi idősen kezdtem a harmadik szakom (ebben a szakmában helyezkedtem el), engem is kicsit aggasztott a dolog, de azt rosszabbul viseltem volna, ha úgy kell a szakmámban dolgoznom, hogy még egy releváns végzettséget sem tudok benne szerezni. Valahogy komplexusom volt tőle, még ha előbb is találtam állást ebben, minthogy egyáltalán jelentkeztem volna egyetemre. Most végzős vagyok, 4 év szakmai tapasztalattal, nagyjából egy szinten és azonos pozícióban azokkal, akik egyből gimi után kezdték. És bizony minél idősebb vagyok, annál inkább eltörpül az a pár év amivel később kezdtem azok mellett az előnyök mellett, amikhez azáltal jutottam, hogy egyáltalán belekezdtem. 30 éves koromra már csak egy jó emlék lesz.

"Én meg úgy érzem ráadásul, ki se éltem még magam, ez a sok év mind csak munkáról szólt, alig szórakoztam, úgy érzem rengeteg fontos dolog kimaradt a fiatalkoromból."

Ez meg nettó baromság. Attól, hogy tanulsz és esetleg mellé még dolgozol is, nem áll meg az élet. Teljesen független a tanulmányaidtól és a végzettségedtől, hogy mi van a magánéletedben.

Én elkezdtem egy szakot, otthagytam, és elkezdtem egy teljesen új (és nagyon hosszú) szakot 23 évesen. De tudom, hogy megéri, mert ez a legnagyobb álmom, és ezt szeretném csinálni életem végéig. Ahhoz képest SEMMI az a pár év, ami érettségi óta eltelt.

Egyébként felesleges másokhoz hasonlítani magad. Lényeg, hogy azt csináld, amit szeretnél. Mi a rosszabb, ha “idősebb” lorodban kezdesz el egy szakot, vagy ha bele sem kezdesz egyáltalán??

Lehet, hogy te később kezded el, de mondjuk sokkal nagyobb karriert befutsz végül, mint azok, akik korábban kezdtél.

Egyébként én végül is még örülök is neki, hogy csak idősebb fejjel kezdtem el a jelenlegi szakomat, mert tudom, hogy SOKKAL érettebben állok hozzá, mint ahogy 18 évesen álltam volna.

Én is így vagyok/voltam,csak nekem normális munkám sincs.Később kezdtem az egyetemet,26 éves leszek(majdnem 27),mire a végére érek,ha nem jön közbe semmi.

Csak azt tudom mondani,hogy akkor is öregszel,ha nem kezded el azt a képzést.