Hogyan tovább ezzel a szakmával?

Termesztes, hogy ez megfordul a fejedben, de most még nem szabad ezen gondolkodni.

Próbálj meg segíteni a fiúnak lelki értelemben látogasd ahonyszor csak megteheted. Ez a baleset neki mindenféleképpen megrázkódtatás, mint pszichésen, mint fizilag. Most neked elsődleges feladatod, hogy próbáld nyugtatni a fiút. Nyomatékositsd benne, ha esetleg maradandó károsodást szenvedett, akkor is mellette állsz, számíthat rád. Hidd el ha maradandó is egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan milyen minőségben éli le az életet mert még nagyon fiatal.

Ha nem is teljesen épülhet fel, akkor is ha higgadt, támogató tudsz lenni sokkal többet lehet elérni gyógyulás téren. Előbb jöjjön valamennyire rendbe mint mentális, mint fizikális értelemben és utána lehet gondolkodni, hogy miképp tudna minél teljesebb életét élni... tanulás, munka stb. téren.

Sok kitartást és erőt kívánok!

8#, 4 vagyok. Tapasztalból írom, ez ilyenkor természetes reakció a fiú részéről ahhoz képest, hogy nagy beleset volt, amiben nagyon osszetörte magát még nagyon kevés idő telt el az óta. Mentális értelemben is és fizikai értelemben is sokkos hatás alatt van.

Nem tudom megmondni, honnan vagy miért de ez ember ezt megérzi, hogyha maradandó lesz. Persze az orvosok, a család, biztat egy darabig, ami nem baj, csak, ha azt érzed nem így egy bizonyos időután, rosszabb állapotba kerülsz attól, hogy mindenki azt várja el gyógyulj, érezd a végtagod stb., és nem sikerül, vagy nem megy olyan ütemben, akkor csak rosszabb lelkiállapotba kerül.

A rossz lelkiállapot jelentősen, rontja, vagy késlelteti az általános fizikai állapot javulását is.

Természetesen biztassátok, még ne mondjátok le arról teljesen hogy érezni fog, bár ahogy telik az idő egyre kevesebb a reális esélye, minden egyes nap számíthat maradandó egészségkárosodás szempontból.

Lassan kezd eljönni az idő, amikor a lesz jobb... érezni fogsz... stb szavak mellett, elkell kezdeni arról beszélni, hogy ha nem jön össze az sem feltétlenül a világ vége és attól hogy sérült, esetleg kerekesszékes lesz attól még élhet teljes életet, bizonyos körülmények, feltételek mellett.

Az elején rosszul vagy nehezen fogja fogadni, de lehet vele nézetni pl. Parasport, tapasztalatból irom, hogy nagyon jó példa arra hogy a későbbiekben ne hagyja el magát bármi is a baleset végkimenetele.

Ezt a balesetet, akár 1-2 évbe is telhet mire feldolgozza annyira, hogy fog tudni tanulni, sportolni, stabilan ellátni magát, akár kerekesszék segítségével. Ez egy óriási türelem játék, tele lesz hangulati ingadozással, amit olykor-olykor nagyon nehéz kezelni. Kulcsszó türelem... turelem...

Sajnos felkell készülni az öngyilkossági kísérletre is, sajnos tapasztalatból írom, még ha nincs is olyan állapotban, hogy kísérletezzen, de utaló jelek már lehetnek, pl késsel szurkolás, vagy apró próbálkozás érvágasra, amikbe nyilván nem lehet belehalni, mert nem annyira súlyosak, de akkor is azért teszi ha teszi mert végett akar vetni... egy segelykiálltás is lehet. Ne nagyon legyen ott mellette éjszakára olyan, amivel kicsit is kárt tehet magában. (sajnos tapasztalatból fogalmazom soraim).

Esetleg az is segíthet ha megfesulik, megborotválják stb. Tudom ezek most bután hangzanak, hogy ott a kórházba fekve miért fontos ez, hát azért mert ha minimális szinten is de jó érzés lehet megfésülve meg borotválva legyen... bármi ami kicsit segít az jó.

Lényeg hogy nem szabad nyagatni ezzel az érzékelés dologgal, meg szörnyűlködni rajta előtte, mert az csak rosszabb lesz.