Nagyon szeretnék stewardess lenni de a szüleim erőltetik az egyetemet ami 3 év kimaradás lenne. Mit tegyek?

Szerintem végezd el az egyetemet, utána még mindig lehetsz stewardess. Viszont leglalább lesz egy diplomád, ha 40 évesen eszedbe jut hogy most már igazából annyira még sem szeretnél stewardess lenni, akkor legalább nem a nulláról kell újrakezdeni.

(Amúgy nem tudom mi vonz a stewardess szakmában, de nagyon cigány meló.)

A stewardess csak egy pincérnő, akivel ugyanolyan szemetek az utasok, mintha nem repülőgépen, hanem egy kocsmában szolgálna ki, sőt, sokszor ugyanolyan részegek és taplók is vele, mint a kocsmatöltelékek egy része.

Ráadásul törzsvendégeid sincsenek, akikkel fél szavakból is megértitek egymást, folyton problémázó, helyüket kereső, magukat és az ülést vagy a budit lehányó és lekakáló idegenekkel lesz dolgod.

Ennek ellenére van stuvi ismerősöm, aki szereti a munkáját, de ő igen erős karakter, nem egy beszari csaj.

Bocs, hogy így mondom, de ez a szakma nem 18-20 éves kislányoknak való nullához közeli munka- és élettapasztalattal. Igen, tudom, a Wizz meg a Ryan felvesz érettségi után egy nappal is (mert akkora a hiány), de a nívósak megkövetelnek 1-2 év releváns munkatapasztalatot többnyire ügyfélkezelésben és/vagy 21 év a minimum korhatár. Hidd el, nem véletlenül, igenis kellenek ezek oda, ahol tízezer méteren komplett idióták, részeges barmok testi épségéért felelsz. Ha neked áll egy 2 m-es kétajtós szekrény agresszív faszi, hogy ő nem hajlandó leülni turbulenciában, meg kell tudnod oldani. Ha egy idióta momzilla nem hajlandó a gyerekét bekötni, mert nem tetszik neki vagy épp rugdossa a másik utas székét, őt is meg kell rendszabályozni. Ha van 10-20 tök részeg legénybúcsús a gépen, akik még több piát akarnak és összevissza rohangálnak, akkor meg kell tagadnod a kiszolgálást és rendre kell utasítanod őket is. Azt a majmot is, aki rágyújt a wc-ben (remélhetőleg nem dobja a csikket a kukába). Ja és mindezt maximális udvariassággal, egyszer sem emelheted fel a hangod, nem személyeskedhetsz, káromkodhatsz, pláne nem érhetsz hozzájuk (pedig ezek többsége másból nem nagyon ért - és van is az a pont, ahol le kell teperni és kötözni, de ezt is neked kell felismerned, mellesleg ma ugye egy percen belül fent van a neten az erről készült videó, ami után magyarázkodhatsz).

Másodsorban pedig a stewardesskedés manapság többnyire nem élethosszig tartó meló, tanulni viszont nem lehet mellette, senki nem fogja figyelembe venni, hogy neked ekkor meg akkor órád van, ne osszanak be. Persze lehet kérni bizonyos kereteken belül, de nem bármennyit, max havi pár napot. Megterhelő munka, hidd el, nem fogsz tudni járat után tanulni, a szabadnapokon meg regenerálódnia kell a szervezetednek. Ellenben ha abba akarod hagyni, ott fogsz állni egy szál érettségivel meg olyan munkatapasztalattal, ami a reptéri földi kiszolgálásban (ugyanúgy szivatós), vendéglátásban (ezt gondolom, nem kell ragoznom) hasznosítható igazán.

Több éves, több munkakörből származó repülőgépipari tapasztalattal, számos jelenleg is aktív légiutas-kísérő kollégát ismerve, teljesen igazat adok a szüleidnek. Ha nem is diplomához, de minimum egy szakmához ragaszkodnék, ha pedig már van, akkor menj el 1-2 évre a reptérre check inesnek, utazási irodába vagy igazából bármi olyan területre, ahol ügyfelekkel kell foglalkozni és problémákat megoldani. Akár pincérnek is, a stewardess munkája többről szól ugyan, de nem elhanyagolható konfliktuskezelési rutint lehet szerezni felszolgálóként. Ez előny a felvételin is, ott van szituációs gyakorlat, ahol hidd el, bőven meglátszik, kinek volt már dolga hasonlóval és ki az, aki frissen szabadult az iskolapadból.

Azért szögezzük le, hogy a kérdező, ha valóban komolyan kérdezi, akkor valószínűleg egy téves és felszínes képből indul ki, amit főleg olyanok alkotnak, akik keveset, vagy egyáltalán nem repültek, azt is csak fapadossal, csak azt látják, hogy milyen csinosak a lila kabátjukban a nagylányok ahogy vonulnak a kapuhoz a komoly egyenruhás férfiak mögött, vagy olyanoktól hallottak történeteket akik utoljára a repülés aranykorában repültek, amikor még elegáns, úri dolog volt a repülés és menő dolog volt ezeket a jómódú utasokat kiszolgálni, miközben a szupermodell stewiek fürödhettek a sóvárgó faszik rejtett pillantásaiban.

Na ebből ma már semmi nincs. Világot látni, ja persze, hát hogyne. Kis dudort a lábam között...

Pláne, ha a fapadosokat látja csak a kislány. Rendkívül kemény munka ahogy az előttem szóló is írja fizikailag és pszichikailag is, a fapadosoknál meg aztán tényleg nem arról szól, hogy elrepülünk a Cote d'Azure-re, aztán 3 napig strandolunk amíg a visszajáraton újra szolgálatba nem lépünk. Hát egy nagy lópikulát.

Az egy kicsit más kávéház, ha bekerülsz egy nagy legacy állományába és ott is szélestörzsű gépekre, távolsági járatokra mehetsz, de a munka ott sem könnyű és főleg nem glamouros. Egyébként a nagy európai legacy cégeknél megfigyelhető, hogy egyáltalán nem törekednek kizárólag csinos fiatal nők alkalmazására, meglepően sok 50-es férfi és nő végzi kiválóan ezt az igen megterhelő munkát.

Ha az én lányom ezzel állna elő, akkor nagyon csalódott lennék. Azért, mert hosszú távon több szempontból is zsákutcának látom egy családja által támogatott jó képességű fiatal számára ezt az utat.

Mindenekelőtt tisztáznám vele, miről álmodik, mit tud erről a hivatásról, milyen elvárásai vannak és lehetnek élete későbbi szakaszaira is gondolva, mert én már voltam naív 20 éves és naív 20 éves édesapja is, ő meg eddig csak az első szerepet ismeri.

Ha tudja mit vállal és nem csak disney szintű álmodozásról van szó, akkor nem állnék az útjába, de csak akkor. Eddig az elmélet.

A mi esetünkben ez kizárt, mert eleg sokat repült velünk a lányom, pontosan látja, hogy milyen meló ez, ki is röhögne, ha azt mondanám hagyja abba az egyetemet, menjen el légiutaskísérőnek.