Pályakezdő pedagógusok.(Tanár, tanító, óvodapedagógus) Ti hogy csináljátok/bírjátok a következőket?

"Hogy tudtok nyugodtak maradni amikor 20+ gyerek be van zsongva és le kell őket csendesíteni? Gondoltok valamire? Bármi bevált módszer? Hogyan tudtok segíteni nekik legyugodni?"

Én nem vagyok egy idegroncs, hanem egy hatalmas egyéniség, akiből árad a bölcsesség és a nyugalom. A diákjaim megtisztelve érzik magukat, hogy egy ilyen tanítómester óráját hallgathatják mint én vagyok. El is várom a tiszteletet amit teljes mértékig megkapok. Ha valakivel probléma van azt megoldom, ennyi.

"2. Ha van idősebb kollegád, aki rendszeresen beszól a kezdőséged által vétett hibáid miatt, hogy tudjátok kezelni? Ha nincs ilyen, hogy kezelnétek?"

Sosem fordult elő ilyen, már a legelső naptól kezdve örültek a kollégáim, hogy az ő iskolájukat választottam munkahelynek annak ellenére hogy linkedinen folyamatosan bombáztak ajánlatokkal. Megtisztelve érzik magukat, hogy ilyen kompetens pályakezdő Úriember csatlakozott az oktatói gárdához, a szakmai tudásommal és tehetségemmel elősegítve az iskola jó hírnevét és emelve a színvonalát. Én a kollégáimtól is elvárom a tiszteletet, ha valaki nem adná meg akkor transzparens módon kezelném a helyzetet.

"3. Mi az a pont, ameddig elmentek? Gondolok itt arra, hogy amíg a pályán maradást választjátok? Mi az ami már túl sok és inkább másfele mentek át munka szempontjából?"

Mivel az egyik legértékesebb munkaerő vagyok az iskolában, ennek megfelelően folyamatos az elismerés mind a vezetőség, a kollégáim, a diákjaim és a szülők részéről és folyamatos a pozitív visszajelzés és sosem gondolkoztam el a kérdésen igazán, de ha mégis pályát kellene módosítanom akkor az egyetemi docens illetve kutatóprofesszori pozíciókat pályáznám meg, ugyanis nekem a gyengébb képességű emberek oktatása a hivatásom, ha már engem ilyen hatalmas tálentummal áldott meg a Jóisten. Ha végképp nem jöhet szóba oktatói pálya akkor prófétaként vagy lelkipásztorként folytatnám a pályafutásokat.

Bocsi, nem vagyok tanár, de gyakran tartok órákat olyan osztályoknak, akik engem alig ismernek. Ilyen értelemben sok első megjelenésem van.

Nekem bevált, hogy nem akarom őket túlkiabálni. A nagyobbak többnyire igyekszenek lecsendesíteni egymást, ha szó nélkül állok, vagy csendesen mondok valamit.

A kicsiknél odamegyek sorban a nyüzsisekhez, megérintem a vállát, lehajolok hozzá, és kedvesen kérem, hogy legyen csendesen, mert kezdődik az óra.

Tanárgyerek vagyok, innen tudom, hogy az idősebb, vagy bármilyen kolléga megjegyzései, nem mindig segítő szándékúak. Így megköszönném, és ha jónak gondolom használom, ha nem, akkor ki se próbálom. A tanár fő nevelő ereje szerintem az egyénisége. Csak az válik be, ami azonos velem.

1. Erre így nem lehet válaszolni, attól is függ, hogy milyen korosztály, milyen iskolatípus, valamilyen tantárgyi óráról van szó vagy tanulószobáról? Ha konkretizálod ezt, akkor (volt tanárként) ha szeretnéd, leírhatom, hogy nálam mi vált be és mi nem.

2. Az ilyen tanárokkal én mindig konfliktusba keveredtem. Ne haragudj, de felnőtt emberek vagytok, attól, hogy fiatalabb vagy, senkinek nincs "joga" a hecc kedvéért, öncélúan beszólogatni semmi miatt. Az ilyet kérd ki magadnak azzal, hogy ha tanácsot ad, akkor meghallgatod, illetve szakmai kérdésekről bárkivel bármikor beszélgetsz, de a belepofázást, személyeskedést, minősítgetést, beszólogatást tartsa meg magának az illető, mert te nem vagy rá kíváncsi. Ebből persze óriási cirkusz lesz, menni fog az áskálódás ezután, de ilyenkor ezeket ne vedd fel, hagyd rájuk, pergesd le magadról. Az az igazság, hogy ha felnőttek sokat vannak gyerekek között, akkor maguk is gyerekessé válnak, és ez nagyon érződik a tanárokon. Te maradj felnőtt, minden szituációban őrizd meg a méltóságodat és higgadtságodat velük szemben, még akkor is, ha élcelődnek rajtad. A kívülállók szemében te fogsz felnőttnek és normálisnak tűnni, hidd el.

Szerintem a kérdéseid alapján az a probléma veled, hogy nincs önbizalmad, nem vagy tisztában magaddal. Felnőtt ember vagy, akinek diplomája van. Az ehhez méltó viselkedést várd el veled szemben, de másokkal szemben te is ennek megfelelően nyilvánulj meg.

3. Erre az a válasz, hogy ha ez a kérdés megfogalmazódott benned, akkor ez az a pont...

Ezt magamnak is tanácsolnám, ha vissza tudnék menni az időben. Nem kell halasztgatni, nem kell halogatni és valamire várni, hátha jobb lesz. Ha egyszer megingott benned, hogy ezt te szeretnéd-e csinálni, akkor nincs értelme vergődni tovább, egy percig sem. Azt a dolgot, hogy másokkal tolsz ki, szard le nagy ívben. Ez nem így működik. Az iskola majd talál mást helyetted, ha te nem érzed magad jól, többé nem a te ügyed. Én is év közben hagytam ott az egészet, szerintem tök mindegy, hogy márciusban jön helyettem új tanár, vagy következő szeptemberben... Az a lényeg, hogy ha nem érzed jól magad, megszabaduljál a pokolból...

Hidd el, egy normális munkahelyen meg fogják becsülni a munkád, az emberek normálisan fognak bánni veled, a fizetésed is jobb lesz. Az iskolában kezdő tanárként ezek egyike sem teljesül, az biztos.

1. Gimiben(nem elit hely azért...)általában az beválik, ha 1-eseket osztogatok(legalábbis eddig minden osztályban bevált, pár 1-es és random feleltetés után). Általában nagyon laza vagyok, nincs sok feltételem, csak annyi hogy ne zavarjanak engem vagy olyan diákokat akik tanulni is akarnak valamit. Ergo lehet telefonozni is,enni is, ha azt csendben és kultúráltan tudják csinálni.

2. Szerencsére nekem normális kollégáim vannak, inkább építő jellegű kritikákat szoktam kapni.

3.ha mondjuk mellette már nem tudnék magántanárként is dolgozni(erre elég kicsi az esély, matekból és fizikából nagyon sokan vesznek külön órákat). Mindenki tudja hogy a fizetésünk rossz, de egyszerűen szeretek tanítani, nekem ez a mindenem.

1. Hogy tudtok nyugodtak maradni...

A mumus osztályt kaptam meg. :) Emlékszem a leghangosabb terembe kellett bemennem. Érdekes látvány fogadott. Egyikük arca csupa tinta volt, mert épp megevett egy tollat. Másikuk az ablakon lógott ki fejjel lefelé és kettő tartotta. Közben valaki kidobta felettük egy másik gyerek cuccait az udvarra. Kiabáltak, asztal alatt bújkáltak, stb. Észre sem vették hogy bementem.

Elsőként vettem egy mély levegőt. Az mindig segít. :D Behúztam a kilógó gyereket, becsuktam az ablakokat. A tintafalóról kiderült, hogy ő a már kétszer bukott diák, ezért őt tettem meg rendfelelősnek. Neki kellett fegyelmeznie a többieket. Nagyon lelkes volt, hogy komoly feladatot kap és amikor ő szólt rájuk, akkor csend lett. A pozitív megerősítés híveként minden héten logikai fejtörőket osztottam ki, amin órán kívül is dolgozhattak és fejlesztette az agyukat. A helyesen beadott szorgalmikért kis ötös járt amikből ha megvolt 3, akkor egy igazi ötös került a naplóba és az ellenőrzőbe. Volt akinek hat korábbi egyes mellé írtam be, mert az elődöm valamiért azt hitte, hogy az egyes segít. Madarat lehetett azzal a gyerekkel fogatni, úgy örült és minden házival és szorgalmival végzett. A gyerekek hirtelen imádni kezdték a matekot, szárnyaltak és még szünetben is a logikai feladványokon nyammogtak. Soha többi nem kellett miattuk idegeskedni. :)

2. Ha van idősebb kollegád, ...

Volt sajnos. Helyretettem őt privát beszélgetésben.

3. Mi az a pont....

Az igazgató heti +8 órára akart kényszeríteni ugyanannyi fizetésért.