“Tanár leszek.” - De hogyan?

Arra válaszolok amire úgy tudok is,

2) Én mindig is azt utáltam az egész matekba, hogy a tanárom éltette és hogy ez a létezés alapja. Az már részletkérdés, hogy egy rakat házim volt, ami pont jó volt az mellé, hogy bejárósként így is reggel korábban kelek, később érek haza. De ha megkérdezted kijavította-e a dolgozatot akkor felháborodott, hogy ő otthon ezzel nem foglalkozik.. ok.

3) Elutasítod ezeket. Habár szerintem a mostani korosztály merészebb és nem fogják felfogni, hogy nem lesz esélyük ilyen téren, de akkor is menő és vicces a körükben. Szóval ezzel létezni kell, vagy átbillensz és a gonosz tanár leszel.

4) Engem semmi nem motiválna. Inkább megnyugvást adnék nekik, hogy nem olyan órára mennek, ahol ha rosszul gondolkozol akkor kampó. Ha végeznek akkor úgyse azt mondják, hogy hú de jó számításos-képletes matek óra volt, hanem hogy de jó volt a matek óra XY tanárral.

6) Hivatásos egyenruhás vagyok és foglalkoztam egy érdekes felvetéssel, miszerint a mai generáció már nem hivatást keres, hanem egyszerű munkát. Valamennyire felvezethető a tanári pályára, ergó ha nem látja benne a pénzt és lehetőséget hogy ő valaki lesz, akkor egyszerűen félre fogja dobni. Lehet csomagolni hivatásnak és életpályának, ma már ez semmittelen eszmei érték.

Jó töltött kérdés. Akkor szépen sorban:

1. Rajtad múlik. A kétszakos tanárokat általánosságban jobban szeretik, hiszen több területen bevethetők. Emellett az 5 éves osztatlan tanárszakon belül kevesebb szakmai, viszont lényegesen több módszertani, pedagógiai, pszichológiai kurzus, valamint sokkal több hospitálás és gyakorlat van, mint a matek alapszakot követő tanári mesterképzésen. Nyilván egyszakos matektanárként is el tudsz helyezkedni, de neked kell látnod, hogy szeretnél-e mást is tanítani. Ha mindenáron tanítani szeretnél, én lehet, javasolnám, hogy kétszakos képzést végezz el, preferáltan informatika, fizika vagy kémia irányban.

2-3-4. Ezekről rengeteget fogsz tanulni az egyetemen a különféle módszertani kurzusokon, és főleg a tanítási gyakorlat alatt. Ezekre nincs egy egyszerű válasz, vagy hogy stílszerű legyek, egy általános megoldóképlet. Ráadásul nem minden módszer működik mindenkinél. Neked, mint tanárjelöltnek megtanítanak rengeteg módszert, és a te feladatod az lesz, hogy egyrészt tisztázd magadban, hogy mi az, ami számodra önazonos, másrészt mi az, amire a diákok fogékonyak. És ez nem csak osztályonként tér el, de sokszor mér óráról órára is.

5. Google a barátod. Nem akarom leírni a teljes rendszer működését, egyrészt azért, mert baromi hosszú lenne, másrészt azért, mert elég gyorsan változik a rendszer. A legtöbb helyen közérthetően is leírják. Osztályfőnök viszonylag gyorsan lehetsz, az kinevezéses alapon működik. Az igazgatósághoz több év tapasztalat és külön képzés kell - és nem titok, sokszor valamiféle hátszél is. Egyébként utóbbi pozíciót nem ajánlom. Egy rakat felesleges adminisztrációval és stresszel jár, érdemi döntési jogkör és plusz pénz nélkül, és nincs is időd mellette tanítani. Ha kiégtél annyira a tanításban, hogy nem akarsz főállású tanár lenni, matektanárként a versenyszférában is jó eséllyel el tudsz helyezkendi, mellette pedig óraadó lehetsz. Hidd el, jobban megéri minden szempontból, mint igazgatónak lenni.

6. Erre a kérdésre is nagyon az a válasz, hogy "attól függ". Te milyen vagy, mennyire vagy hajlamos a kiégésre, milyen környezetben és kikkel dolgozol... és hogy milyen stratégiák jók... tényleg csak tőled függ.

A tanárképzés alapból kétszakos, tehát kell mellé más.

Egyszakos csak úgy tudsz lenni, hogy matek alapszak, erre a mesterszak és erre a rövid tanárképzés. Időben ugyanott vagy, mint a kétszakossal.

A tanárok előmeneteli rendszerét rendelet tartalmazza, de nem érdemes megnézni sem, mert nem ez lesz 7 év múlva az biztos.

A tanárok iránti tisztelet egy gimiben esetleg még meg van, de ezen túl, nincs.

2-3-4: Mivel sokkal jobb a tanárnak, ha érdeklődnek a matek iránt, motiváltak, tisztelik őt ezért ha lenne "recept", minden matektanár azt használná. Másrészt meg léteznek ilyen matektanárok, tehát a cél nem lehetetlen, csakhogy kábé azzal jár, hogy legyél olyan, mint ők, azaz változtass személyiséget, legyél másik ember, mint amilyen most vagy. Van, aki alkatilag alkalmatlan tanárnak, mert nem elég extrovertált, nem elég exhibicionista, nem elég domináns. Aki alkaltilag alkalmas, annak is sokat kell fejlődni, hogy jó tanár legyen.

Mindenkinek egyéni útja van, pl. volt egy matektanár kollégám (magam is tanítok), aki kicsit olyan volt, mint Erdős. ÖtvenX évesen is az anyjával ment mondjuk cipőt venni, meg hát nyilván szüleivel is lakott, az elmeolvasási képessége erősen átlag alatti volt érzelmi viszonyokban, viszont kimagasló intellektusa révén elvolt az emberekkel. Nyájasan udvarias, pozitív kommunikációt folytatott. Az érzelmekre viszont nem reagált, mondjuk ha elkezdett mérgesen puffogni a diák, hogy "írjon akkor be, csak két percet késtem, de írjon csak be!", akkor nekem külső szemlélőként úgy tűnt, hogy nem "kezeli" a saját indulatát, hanem nála nem is volt "behuzalozva", hogy agresszióra agresszióval reagálunk, "nem nyílt ki a bicska a zsebében". Csak kicsit értetlen nézéssel mondta, hogy "nekem ebbe a füzetbe kell adminisztrálnom, ha valaki később érkezik". Szóval nem lehetett kizökkenteni, de ez nála adottság volt. Ami viszont az élőhelyhez való alkalmazkodás avagy saját tanári szerepének megtalálása volt, hogy mesteri módon tudott közös tudatot létrehozni, mindig a tanulókat vezette rá a matematikai igazságokra vagy a példa megoldására. Nyelvileg ez pl. abban nyilvánult meg, hogy a diákok nem tudták eldönteni, hogy tegezi vagy magázza őket, mert indirekt nyelvezetet használt, és többnyire többes számot (pl. "Ha most elképzeljük, hogy ez a sorsolás megtörténik tízszer, százszor, ezerszer, akkor vajon hogy fog alakulni a fej/írás arány, kinek van sejtése, mondjuk Krisztina?" Ha direkt felszólításra volt szükség, mondjuk leküldeni valakit krétáért, akkor is általánosságban vázolta a problémát, majd rácsúsztatta valakire a felelősséget, mondjuk "fogytán a kréta, valakinek le kellene menni a GH-ba, Endre?") Mivel a matekban a diákok szintjén mozgott, ismerte már a tipikus tévutakat, szerették a matekóráit. Kivéve a dolgozatokat, mert ott objektív volt: nála az osztály év végi átlag és a matekérettségi átlaga plusz-mínusz két tized jeggyel térhetett csak el, ez volt a magával szembeni minsőségbiztosítási kritériuma. És mivel többnyire gyengébb képességű tanulóink voltak/vannak, ezek a jegyek nem voltak túl fényesek.

Osztályfőnöknek viszont nem kellett volna megtenni: mivel mindenkiről csak jót feltételezett, könnyedén becsapták a diákok, így pl. extrém sokat hiányoztak igazoltan (hamisított igazolásokkal), soha semmilyen balhénak nem derült ki a felelőse, mert "objektívan nem lehetett megállapítani a tettest".

Ezt most azért meséltem, mert a "hogyan legyek jó tanár" erősen személyiségfüggő, van aki eleve nem tud, aki meg igen, annak a saját személyiségéhez, képességeihez vannak idomulva a módszere, illetve az iskolavezetésen is múlik az, hogy olyan feladatokat osztanak-e rád, amivel képes vagy megbírkózni.

Ami biztos ellenjavallat: ha kiül az arcodra, hogy "fáj a hülyeség", az megöli a további együttműködést.

Hraskó Bandit még kezdő tanár korában ismertem, amikor ő tartotta az alap (nem fakultációs) matekot, olyanoknak, akik közül sokaknak szenvedés volt a matek előző iskolájukban. És várták a matekóráit, lelkesen oldották meg a feladott fejtörőket. Ő a hibákat "szerette", nem a megoldás volt az érdekes, hanem az út, a fejlődés, amit ahibák tesznek lehetővé. [link]

"pl. extrém sokat hiányoztak igazoltan (hamisított igazolásokkal), soha semmilyen balhénak nem derült ki a felelőse, mert "objektívan nem lehetett megállapítani a tettest"."

Manapság ez sajnos általános elvárás a tanárokkal szemben, hogy ilyenek legyenek, úgyhogy csak az nem visz hamisított igazolást, aki nem szégyell; még annyit se szabad kiejteni a tanárnak a száján, hogy a gyerek "hazudott", max. azt mondhatja, hogy "a gyerek azt állította, hogy ...", különben támadási felületet ad a szülőnek, aki esetleg feljelenti; és még érettségi csalásokkal kapcsolatban sem történik gyakorlatilag semmi, mert hogyan bizonyítod be, hogy pl. mobiltelefonnal csalt a vizsgázó, ha csak annyi derült ki, hogy nála volt a mobilja érettségizés közben és bevallotta, hogy használta is, de azt állítja, hogy csalásra nem? Hallottam ilyen esetről...

Többek között ezért tart ott a társadalom erkölcsileg, ahol...

"Hogy működnek ezek a „szintlépegetések” – például a Ped1, Ped2 rendszerek?"

Mindegy, hogy működnek, úgyis folyamatosan változik a rendszer. A lényege mindenképpen az, hogy csak akkor menj tanárnak, ha nem célod, hogy meggazdagodj, ha el tudod képzelni az egész életet kb. átlagos, vagy inkább átlag alatti életszínvonalon.

"Melyik fokozattól vállalható már az osztályfőnöki felelősség"

Ismerek olyan tanárt, aki egy-két éve tanított csak, amikor ofő lett, szóval nincs hozzá más előírás, talán csak annyi, hogy már ne gyakornok legyen.

"mi az a kulcs, ami elvezethet az igazgatói pozíciók felé?"

Ahhoz, hogy igazgató legyen valakiből, valami továbbképzést meg kellett csinálnia régebben is, ma is, de az is folyamatosan változik a rendszerrel együtt, hogy pontosan milyen továbbképzést, meg hogy azon egyáltalán ki vehet részt.

Igazgatóhelyettes viszont kb. akárkiből lehet. Erről azért talán még az igazgató dönt, és nyilván igyekszik olyanokat kiválasztani a kollégái közül, akikkel szívesen dolgozik együtt.