15 éves vagyok és folyton a jövő (m) miatt izgulok. Félek, hogy sehova sem vesznek fel és egyáltalán semmiféle elképzelésem sincs arról, hogy mi lehetnék! Más valaki aki ilyen korban aggódik a jövője miatt?

Én a gimi végefelé sem nagyon tudtam mi szeretnék lenni. ekkor voltam 17-18 éves, aztán mivel Biosz szakos voltam és érdekel a pszihológia ráhajtotam a biosz emeltszintűre amelyet aztán 5 össel megcsináltam de végül az angol éretségi nem úgy jött össze ahogy gondoltam így erről lemaradtam, sőt mivel 2 éve volt az a nagy pontemelés minden szakrólé lemaratam amit megjelőltem, még úgyis hogy a harmadikhou amit megjelőltem 32 ponttal több volt.

Gonodolhtaod milyen gondolatok jártak a fejemben hogy bátyám is egyetemista ikertesómat is felvették én meg itt vagy minden lehetőség nélkül.

Azután elkezdtem okj képzéseket keresgélni. ELőször beiratkoztam egy pszihológus aszisztensire mert akor még azt hittem és nem csak én hanem szüleim is azt hitték hogy ez jó lesz. DE rá kb egy hétre ki is iratkoztam mert rájöttem a nagy parában hogy nem tudnám csinálni.

VÉgül szakítva az addigi tanulmányaimma (Biosz. kémia, faktos voltam) elmentem rajziskolába. Gondolhatod szülimet mennyire szíven ütötte és az igazat megvallva nem is hitték hogy menni fog. Ez egy két éves OKJ-s képzés. És elhatároztam hogy csakazért is azt fogom csinálni ami már kezdettől fogva érdekelt és nem fognak érdekelni a fancsali tekintetek.

És voala már a második évem végefelé vagyok a nulláról eljutottam addig hogy a csoportomban az egyik legjobb legyek és azt kellm ondjam életem egyik legjobb döntése volt hogy nem engedtem a szülői nyomásnak és ahhoz kezdtem amit szeretek.

Szóval 19-20 évesen megtaláltam mit szeretnék csinálni és most hogy jön a felvételi időszaka ebben a témában igyekszem továbbmenni.

Összegezve azt kellm ondjam hogy nem baj ha 15 évesen még enm tudod merre is húz a szíved viszont tartsd szemelőtt hogy olyat válassz amit te szeretnél és nem engedj a szülői nyomásnak mert akkor lehet hogy egy rossz választásra már csak későn fogsz ráeszmélni. De mivel ez a saját választásod tarts ki mellette és csináld végig képsségeid legjava szerint szívvel lélekkel és bizonyítsd be hogy jól választottál. Akkor nem lesz gond a későbbiekben sem.

És még valami. RÉgebben a te korodban én is azt hittem hogy minden egy egyenes vonalba kell hogy menjen.

általános iskola -> gimi -> egyetem-> munka

Ez badarság! Sosem késő hogy belekezdj valami újba és sosincs olyan hogy valakinek minden sikerül elsőre. Ha valami nem sikerül az még nem trauma és van lehetőség a javításra és arr ahogy más utakat találjunk.