Van itt olyan valaki, aki már leszokott a halogatásról?

"holnaptól nem halogatok semmit" :)

Teljesen nem sikerült róla, de egyszer kellett egy NAGY elhatározás, hogy nekiálljak a dolgoknak, amiket halogatok már régóta. Nagy élmény volt az a könnyebbség, amit utána éreztem, hogy minden megvan, nem kell azon agyalnom, hogy mikor csináljam meg. Azóta, ha valamit nagyon halogatni akarok, megpróbálom ezt az élményt felidézni magamban és rögtön könnyebben rá tudom magam szánni a cselekvésre.

Én inkább rászokni kezdek... De szerencsére még nem teljesen.

Egyrészt ha halogatok, akkor bepánikolok és a felgyűlt dolgokkal, én esetemben tananyaggal nem tudok megbirkózni. Nem tudom ezt megfogalmazni, mire gondolok pontosan, de... Pl. gimiben is TZ előtti délután tanultam mindent, csak a TZ-s tantárgyat nemigen.

Másrészt tudom magamról, hogy nehezen tanulok illetve nem elég egyszer átvennem.

Harmadrészt megnyugtató, ha nem lazsálok, és megnyugtató a tudat is, hogy tényleg megtettem mindent, ami tőlem telhet. Pl. most is már tanulok pénteki zh-ra, mert nem látom értelmét csütörtök délutánig halogatni. :D Akkor úgyis az lenne, hogy bepánikolhatok, és csütörtököt mond a koncentrációs készségem. :D Lehet az is, hogy a hátralevő idő kevéssége motiválna és pont, hogy jobban tudnék akkor du. koncentrálni, mint most egész héten, de akkor meg az lépne be, hogy nem elég egyszer. Másnapra a felére nem emlékeznék.