Önkénteskedés vagy továbbtanulás?

Sokat agyalok mostanában, hogy hogyan tovább, mivel most vagyok végzős a gimiben. Egészségügyi szakra mennék (ápolói) a Semmelweisre. Legalábbis oda szeretnék jelentkezni. De sok bennem a kétség, mert én elsősorban utazni szeretnék és segíteni az embereknek, azonban még nem tudom, hogy egyáltalán hogyan viselem a távolságot és a nyomort. Ezért gondoltam arra, hogy részt veszek a "Fighting with the poor" programban, ami két éves. Norvégiába megy az ember, onnan pedig Indiába vagy Afrikába. És akkor ezalatt rá is jönnék, hogy bírom-e ezt az egészet. Azonban az itthoniak azt tanácsolják, inkább végezzem el, utána menjek ki. De ha akkor derül ki, hogy nem bírom? Akkor meg már felvettem egy rakat hitelt, hogy tudjak tanulni, és akkor szia. Mert úgy vagyok vele, hogyha nem jön be nekem az egészségügyiség, akkor a világ nagy B-tervem, hogy valahogy a vendéglátásban, mint cukrász, chéf vagy hasonlók, helyezkednék el. Szerintetek?