Valaki írjon nekem segítségül pár sort, a szalagavatós beszédemhez! Többi lent! (? )

11.-es vagyok, Január 24.-én szalagavató lesz az iskolánkban, és a 12.-esek felkértek, hogy én mondjam el a búcsúbeszédüket. Írtam is egyet, de a magyartanárom azt mondta, hogy ez inkább ballagási, mint sem szalagavatóra való. Kérlek segítsetek! Köszönöm szépen előre is, ha valaki egyáltalán elolvassa, netalántán még időt is szán rá, és segít nekem! :)

Ez volt az eredeti:

"Tisztelt ünneplők és ünnepeltek!

Tavaly ilyenkor némileg irigykedve néztétek a végzősöket akik büszkén álltak szüleik, testvéreik, tanáraik és barátaik előtt, készen arra, hogy átvegyék méltán kiérdemelt kék szalagjukat. Akkor talán még nem is tudtátok, hogy mindez mit jelent.

Hogy a szalag nem csak egy masni, amit hordasz majd és kimutatod ezzel, hogy végzős vagy, ez annál sokkal több. A szalag elválaszt, és még szorosabban összekovácsol benneteket. Egyben figyelmeztet arra, hogy életetek egy fordulóponthoz közeledik. A szalagot hordani bátorság is: hamarosan ismeretlen utakra léptek. De az elmúlt évek emlékeként értékelhetitek: biztosan emlékeztek még a felvételikre, milyen izgalommal vártátok az eredményeket. Aztán az első tanévnyitótól kezdve egyre csak gyűltek/gyűlnek az ide köthető szép pillanatok a négy, illetve öt év során: a szeptemberi becsöngőtől a júniusi utolsó csengetésig idő, jelentős részében együtt voltatok és minden órai történés, vagy éppen szünetbéli hülyéskedés, balhézás mind-mind összeköt titeket. Bár gondolom sokak szerint ez közhely, és minden iskolában elő lehetne adni, azt hiszem Ti akik együtt éltétek át ezeket az élményeket, Ti valahol mind egyetértetek, mikor azt mondom, hogy most nagy súly nehezedik rátok.

El kell válnotok! Biztos vagyok abban, hogy az, hogy elhagyjátok az iskolát vegyes érzelmeket vált ki belőletek, de abban is, hogy valahol belül mindenkiben van egy könnycsepp, mert véget ér valami.

Hiszen ki gondolt még akkor az érettségire vagy a főiskolára, egyetemre? Az csak vágyálomnak tűnt, távolban fejlődő jövőképnek. Aztán eltelt egy év és most itt vagytok. Itt álltok az ő helyükön és most már mindent értetek. Beavattak bennetekett a titokba hogy milyen érzés utolsó évesnek lenni, a legnagyobbnak az iskolában.

Már nincs okotok irigykedni. Az irigység helyét átvette a megszeppentség, a hála, a szeretet, a megkönnyebbülés és a szomorúság. Megszeppentetek, hiszen mindannyiotok számára új ez a helyzet és nem tudjátok biztosra, hogy mit is hoz a jövő.

Tudjátok, hogy már csak fél évet tölthettek itt, az érettségi után magatok mögött hagyjátok iskolatársaitokat tanáraitokat és kiléptek egy új világba. A szalagavató talán erre is készít fel benneteket egy kicsit. Hogy ne fájjon annyira az elválás hogy ne szakadjatok el annyira hirtelen egymástól. De most még nem jött el a búcsú ideje.

Ma ünnepelni jöttünk ide, és nem szomorkodni.Ma minden tekintet rátok szegeződik ahogyan feltűzik szívetek fölé az iskola szalagját amit emelt fővel és büszkén fogtok viselni, öregbítve ezzel is második otthonotok jó hírét.

Ezen gondolatok jegyében a 11. évfolyamosok nevében mindnyájatoknak szép ünneplést, az előttetek álló akadályok leküzdéséhez pedig erőt, kitartást és bátorságot kívánok."