Nehéz az iskola, az osztálytársakkal való együttélés és a tanárok utálata. Idegösszeomlást kapok ott. De komolyan Nem bírom tovább. Mit csinálhatnék? Másik suli kizárva.

Mióta abban a suliban vagyok (hetedikes vagyok és vêgig odajártam) azóta nem szeret s tanár se osztálytárs. Mindig is bunkók voltak velem. A kinézetemben semmi különb nincs a többiekénél. Átlagos, karcsú kinézetem van. Ami legjobban megmaradt bennem és nagyon fáj az egy két évvel ezelőtti dolog. Táncóra volt és az a fiú is odajárt akit utálok. Mellé állítottak de alig hogy elkezdtünk táncolni a nyomi fiú elkiabálja magát:

- Nem leszek ezzel a táncoló kacsával!

Én soha még egy szóval se bántottam őt de itt mindenki előtt Nem csak hogy égtem de iszonyatosan meg voltam bántva, és ez Nem látszott. Csak álltam ott és ahelyett hogy sírtam volna inkább csak remegtem és vártam. Az a sok bántás, csúfolódás ami hét év alatt összegyűlt tiszta idegronccsá tett. Reggelente néha elsírom magam hogy miért jutott nekem ez a sors. Mivel érdemeltem ki? Van egy tanárnő (aki matekot is tanít) hogy ha átnzi házikat de valakié Nem jó azzal kiabál. Így volt akkor is a lányok házija közül senkié Nem volt jó köztük az enyém se. Életemben először akkor kiabáltak velem ennyire. Az egyetlen lány vagyok aki mivel csendes ezért a tanárnő nyugodtan ordítozhat vele mert Nem fog válaszolni... van egy barátnőm is. Nem az osztály legnépszerűbb lánya de

akkor is sokkal nagyobbnak, erősebbnek tartják mint engem. Ha ő beüti egy kislábujját akkor egyből hazaengedik (ez így komoly ahogy írtam), viszont ha én majd összeesek a fájdalomtól, fejfájástól, hányingertől akkor hagynak szenvedni a padban. Kezdek becsavarodni és legközelebb talán apám puskájával megyek suliba. Célpont az van sok.

14/L