Mit csináljak, hogy leszokjak az "utolsó pillanatban kezdek hozzá" elvről? Nagy tananyagnál nem túl kifizetődő. :\

Sziasztok!

Végzős egyetemista vagyok, és tudni kell rólam, hogy általában így tanulok, nagyon nehezemre esik már akár hetekkel korábban elkezdeni (hiába tényleg sok/nehéz az anyag). Az utolsó pillanatokban kezdem el, max csak egy héttel előtte, aztán persze ott az éjszakázás, a stressz, de valamilyen hülye módon mégis jobban motivál, és akkor már igazán belehúzok. Úgy tudom, azért vannak így még páran, és működik is. Nálam is, nem is értem hogyan, de sikerülnek a vizsgák :D

Viszont!! Most van egy tárgyam, egy jog vizsga, amihez még az utolsó pillanatban sem fűlik a fogam leülni és beseggelni. Ezért tologatom az időpontokat... már kb két hónapja húzom. A szüleimnek valamilyen indokkal persze mindig "megmagyarázom"; hogy nem jó, ez meg az van, mégse állok még készen (mondjuk ez tény, de ők nem úgy gondolják, ahogy én) stb. Emiatt már nagyon bűntudatom van.

Ez az utolsó tárgyi vizsgám, és képtelen vagyok túlesni rajta, hihetetlen... :D Már én is röhögök saját magamon kínomban. Ez után már csak a szakdoga és az államvizsga kell ugyebár. Az se lesz egy habostorta, annak tényleg neki kell ülni időben, nincs mese.

Nos, az első kérdésem az volna, hogy milyen praktikákat tudnátok adni, hogy "örömtelivé" tegyem a tanulást, legalábbis hogy végre leüljek és nyomjam?

Hallottam ilyen elmetérkép készítésről pl, az jó? Mondjuk rohadt sok tételem van, de ha jó... Vagy esetleg bármi egyéb?

A másik, hogy ezen a héten lenne csütörtökön a vizsgám. Persze tanulgatom, olvasom meg minden, de nem vagyok kész, és még sok tételem van hátra. Mindig elkalandozok, nagyon nem köt le (jogosoktól bocsánat érte!:)

Pedig motiváló erő lehetne, hogy ez az utolsó lehetőségem, többször nem mehetek, bezony. Szóval úgy kellene odamenni, hogy tényleg vágom, de még ez sem hat, inkább megint eltolnám egy következő időpontra. A szüleim nem tudják, hogy ennyire sz*rt se tudok, azt hiszik, most már csak ismétlek főleg. (Azzal sincsenek kibékülve, hogy nem kezdem el hónapokkal korábban, mindegy.)

Szóval szerintetek nagy szemétség lenne, ha kegyes hazugságként azt mondanám, hogy sikerült ezen a héten letudni, és igazából majd a következő időpontra mennék el, hogy felkészüljek addigra normálisan? Már így is lelkifurkám van, tovább tényleg nem kéne tologatni. Újra (sokadjára) bevallani pedig, hogy eltolom, nincs pofám.

--------------------

Előre is köszönöm a normális válaszokat!

Lehet nem lettem túl szimpatikus ezzel a felfogásmóddal egyesek szemében, de remélem azért tudnak páran segíteni/viszonylag normálisan reagálni nekem! :)

22/L