Orvos tanhallgatók! Nektek hogyan telt az első szemeszter az egyetemen?

Eleinte minden előadásra bejártam, és minden előadáson jegyzeteltem, és minden nap próbáltam mindig mindent naprakészen tudni. Ez 1-2 hétig tartott, aztán rájöttem hogy ez lehetetlen, viszont nagyon lemaradni se érdemes, legfőképpen anatómiából.

Anatómia borzasztóan nehéz volt, mivel nem értettem eleinte latinul, első szemeszterre nem is rázódtam bele még teljesen. No meg amikor gimnázium után az ember elég tesznek egy alkart mind a nem tudom hány izommal, és akkor kezdjük el elkülöníteni, hogy melyik melyik... Azóta persze tudom hogy melyiket hol kell keresni, de elsőre meglepett. :)

Illetve biofizikától rettegtem, mivel mi sulinkban kb. annyit tanultunk meg fizikából hogy v=s/t. Aztán persze abból is összeállt a kép valahogy.

Nekünk volt egy olyan tárgy hogy "orvosi kémia", amiből rögtön első félévben szigorlat volt. Itt egy félév alatt megtanultuk az érettségi anyagot, csak (főleg a szerves kémiát) sokkal részletesebben. Szervetlenről nem is esett szó előadásokon, csak egy vékony könyvecskét kaptunk, ami végigment a periódusos rendszer elemein, és azoknak a fontosabb vegyületein és reakcióin.

Aki érettségizett kémiából annak egész "jópofa" volt a tárgy, aki fizikával jött, az viszont f-o-sott tőle rendesen.

Latin, orvostöri, meg ilyenek egyáltalán nem nehezek...

Nekem borzasztóan nehéz volt az első év, és a szenvedésem még most sem ért véget ( 2. éves vagyok, SOTE). Az első dolog amit meg kellett szoknom, hogy bár a vidéki középiskolámban én voltam a legkiemelkedőbb, itt az orvosin csakis olyan emberek vannak, akik gimiben kiemelkedőek voltak, így kvázi a csoportom butább felébe tartozok (itt jegyezném meg, hogy ismerőseim, akik nem kerültek be a SOTE-ra , a vidéki egyetemeket vígabban végzik). Lassabban és felejtősebben magolok, mint a többiek, ezért többet kell tanulnom, ami az időm nagy részét elveszi, és sajnos az eredménye sem mindig látszik. Visszanézve az első félév nem lehetetlenség, próbálnak beszoktatni pl. anatómiában igencsak lassú tempóval, ami akkor persze gyorsan fog tűnni. Ha kémiával jössz az első féléves kémia alapjaival szinte semmi gondod nem lesz, biofizikát meg lehet tanulni, bár nem a legkedvesebb tárgy. Anatómiát érdemes folyamatosan tanulni és ismételni is, mind a bonctermi, mind a szövettan részét. Akkor is ha kémiával jössz, akkor is ha nem, szabválnak mindenféleképpen az orvosi kémia alapjait ajánlom az első félévre.

Sok sikert :)

Első vagyok. Orvosi kémia alapjait bánom hogy nem vettem fel, szinte mindenki 5-öst kapott...

Amúgy nem volt nehéz a kémia, de én azon a 2 órás beugrón azért vért izzadtam... :)

DOTÉről tudok nyilatkozni:

Első félév (így visszatekintve :D ) nagyon könnyű volt. Eleinte furcsa volt belerázódni. Minden órára bejártam, jegyzeteltem stb. De hamar be lehet látni, hogy milyen előadásokra érdemes bejárni és melyikre nem. ZH-kra általában az előtte lévő héten tanultam (ált. hétfőn írtuk) tehát logikusan az előtte lévő 6 napot tanultam rá ami rendszerint elég volt. Első vizsgákra olyan 10-12 napot készülgettem. (Csak 2 vizsgám volt, a többit sikerült kiváltanom a félévi jegymegajánlókkal)

Őszintén szólva én nagyon ellazultam, elvoltam azzal, hogy bejutottam és "júhé de jó!"

Aztán koppant az állam amikor leesett, hogy nem bejutni a nehéz, hanem ott maradni.

Aztán elkezdtem normálisan bejárni az órákra, kitapasztaltam, hogy melyikre érdemes bemenni és nem csak időpocsékolás, jegyzeteltem, tanulgattam.

Mindig imádtam a kémiát ( igen, normális vagyok, nem mentek el otthonról :D), eleinte vegyészmérnökire akartam menni, de végül az orvosinál döntöttem.

Az anatómiára keményen ráfáztam, a nagy lazulásban jól lemaradtam, aztán kellett pótoljam a régi anyagot is + az újat + a többi tárgyat...szóval kész katasztrófa volt...aztán a vizsgaidőszak...na arról inkább nem is mondok semmit sem. Alig tudtam kimászni a "gödörből".