Sok ember miért csak körülbelül 25 éves korába jön rá, hogy kell neki egy diploma?

32 vagyok, felvételizem.

Van munkám, végzettségem, pénzem. Mégsem voltam vele boldog. Mások nevében nyilatkozni nem tudok, én azért megyek tovább, mert azt keresem, amit _élvezek_ is. És ezért tanulok, mást.

Szerintem az lehet az oka hogy túl hamar állítják az embereket választások elé.

Egy 14 éves sokszor nem tudja mit csináljon, ezért mások behatása által elmegy olyan helyre gimnázium/szakközép/szakiskola ami számára nem megfelelő ha elvégzi (mert van aki időben vált) akkor nem tudja mit csináljon, amit tanult azt nem szereti de még küszködik benne egy ideig mert nem tudja mi legyen,

majd kb 25 éves korára megérik benne egy felelősségteljes gondolat és talán ha nem volt meg az alap képzettség sem azt is megszerzi majd elmegy egyetemre. Szerencsére ez nem csak a fiatalok kiváltsága mára már bárkinek elérhető egy egyetem ha megfelelő tudás bázissal, rátermettséggel, pénzel(mert sajnos ez is kell) elhivatottsággal rendelkezik.

És sajnos másik része, hogy egyre nagyobb trend is hogy valaki egyetemre jár. Elmegy valami büfé szakra aztán bele tudja írni az önéletrajzába, hogy ide meg ide járt ettől eddig de az életben nem fog ott elhelyezkedni amit tanult és kb a hajára is kenheti az egészet.

én már tudtam általános 4-től, hogy kell egy bizonyos diploma, de alapból 15 évesen végeztem az általános - év vesztes voltam - gimibe kétszer jártam az elsőt, kétszer jártam a harmadikat + 6év 21 évesen érettségiztem!

3X nem vettek fel arra a szakra amit megmondtam hogy az leszek!

25 évesen vettek fel! Csúsztam pár évet, de DIPLOMÁS vagyok! Mester diploma!

Ha van kitartás/pénz akkor bármi elérhető!