Miért ennyire értelmezhetetlen a ponthatár sokak számára? Mitől terjednek el fals infók ezzel kapcsolatban?

Tudod, amikor én felvételiztem a pattintott kőkorszakban, akkor még kiadták papír alapon a tájékoztatót. MI meg elolvastuk. Most rákeres a szakra, ami érdekli, megnézi, mik a feltételek és slussz.

Pedig világosan benne van most is:

Ponthatár alatti felvételi összpontszámmal senki nem vehető fel, viszont a ponthatárt elért jelentkezőt fel kell venni, kivéve, ha a jelentkezési sorrendjében előrébb megjelölt helyre már felvételt nyert, vagy a felsőoktatási intézmény – miután az adott képzésen a felvétel alapvető feltételeit teljesítő, azaz érvényes felvételi pontszámmal rendelkező jelentkezők száma nem éri el Tájékoztatóban megadott minimális szakos kapacitást – a meghirdetett szakot nem indítja el.

Magyarországon az egy főre jutó hülyék száma kettő, a felvételizők között pedig három.

Nyugodj meg, a sötétség teljesen általános, nem kirívó.

Az én kedvenc típusom az, aki abbéli félelmében, hogy nem éri el az álomszak ponthatárát, sorrendet módosít, majd amikor kiderül, hogy bekerült volna, azután szaladgál, hogy nem mehetne-e oda mégis...mutatja, mennyire nem érti a rendszert, hiszen, ha értené, akkor pont az álomszak lenne elöl, hátha bejut, tudná, hogy nem veszélyezteti a bejutást a reálisabb szakra a sorrendiség.

A magyarázat amúgy szerintem az, hogy a gimisek még nagyon szokva vannak a szájbarágáshoz. Mondjuk én értettem a felvételi rendszert akkor is, amikor érettségiző voltam. Távol álljon tőlem, hogy bárkit is bántsak, de tényleg megérthető némi logikával. A gond az, hogy sokan egyszerűen nem szoktak hozzá ahhoz, hogy gondolkodjanak egy problémán, maguktól utánajárjanak, mert azt várják, hogy eléjük teszik a megoldást, megmondják nekik a tutit, és nem kell semmit önállóan intézniük. Kiskoruk óta.